Eltelt közel 1 év , és mèg mindig itt tartok? Többi lent.

Én bevállaltam, 10napból kb. 7-ben bánom.

Mostani fejjel nem vallalnek, pedig anya akartam lenni nagyon is. Voltak veteleseim, talan intö jel volt nem is tudom. Aztan vegül össze jött a baba, a "rad mosolyog es mindenert karpotol" duma szerintem egyenese röhely.

Csak akkor érdemes belevágni, ha valóban, szívvel-lélekkel akarod. Ha így érkezik a baba, akkor is sokszor fogod szívni a fogadat utána, és lesz, hogy egyáltalán nem lesz őszinte a mosolyod. Ha nem akartad előtte szívvel-lélekkel, akkor meg pláne nem. Irtó nehéz az élet egy kicsi gyerekkel, ami kő kemény meló 0-24-ben. De erre csak akkor jövünk rá igazán, amikor már ott van velünk. Igen, egy része öröm és boldogság. A másik része viszont totál szívás és óriási fokú fáradtság. Legalább is az elején biztosan. Én a gyerekem 2 éve alatt soha nem tapasztaltam, hogy egy mosolya mindenért kárpótolna. Aki alig áll a lábán pl. a masszív kialvatlanságtól, és már sír a kimerültségtől, azt egy mosoly már biztosan nem rakja helyre. Nálunk is nagyon kemény volt az első két év. Nem élveztem egyetlen napját sem, csak elvoltam otthon, mert muszáj volt. Nagyon szeretem a gyerekem, és sosem csinálnám vissza. De amikor vállaltam/ belevágtunk (pedig én szívvel-lélekkel akartam) fogalmam sem volt mit veszek ezzel a nyakamba. Én mondjuk ma sem tennék másképpen, ugyanakkor eszembe sem jutna soha az életben még egyet vállalni. Ja, és én egy nyughatatlan, örökmozgó, nyűgös, nagyon akaratos, nagyon rosszul alvó kislány anyukája vagyok. Utoljára olyan 2 év 5 hónappal ezelőtt aludtam ki magam. Amikor be kell menni dolgozni úgy, hogy előtte összesen 5 órát aludtam két részletben, és az éjszaka közepén átvirrasztottam a gyerekkel további kettőt, valahogyan semmi hatással nincs rám a mosolya, sem a teljesítő képességemre és az idegállapotomra. Nem a kedved akarom ezzel elvenni, csak hangsúlyozni, hogy óriási fizikai és lelki munkát vállalsz egy gyerekkel. Csak úgy érdemes, ha kétség nélkül akarod.

Szerintem jól gondold át mit akarsz. Később már nem lehet visszatáncolni.