Titeket megkérdeznek a rokonok, hogy tehetnek-e ki képet a gyerekről?

Kérdés, hogy te szoktál-e posztolni a gyerekről. Én pl. úgy állok a témához, hogy én magam sem rakok fel semmilyen képet a gyermekemről, mert azt az elvet vallom, hogy nincs jogom megtenni.

Nyilván ez esetben a családtagokra is vonatkozik ez a tilalom, azaz ők sem tehetnek fel képet róla.

Ha viszont néha én is teszek fel, akkor képmutatás azt kérni, a nagymama bezzeg ne rakjon fel. Persze attól még egyeztesse le a szülőkkel, mit tenne fel, mert vannak, akik posztolnak gyerekeikről, de mondjuk keretek közé szorítják, hogy milyen jellegűt. Mert lehet az anyuka nem tenne fel egy pelenkás/fürdetős képet a piciről, a lelkes nagymama pedig semmi kivetnivalót nem lát benne.

11-es, 7-es vagyok.

Szegény nagyon maga alatt volt utána, akkor vesztett el minden reményt arra, hogy valaha is normális legyen anyánkkal a kapcsolata. Végül apánk megkereste személyesen anyánkat, azt nem mondta el, hogy mit mondott vagy tett, de a vége az lett, hogy anyám kirakott egy másik posztot, amiben megírta, hogy az unokája nem halt meg, csak annyira fáj neki, hogy nem láthatja, hogy emiatt nem tudott érthetően fogalmazni. Azóta nem volt ilyen eset szerencsére.

Az én szüleim mindig megkérdezik hogy tehetnek e ki képet. Az anyósom viszont nem. A gond csak az hogy ez engem zavar csak, páromat nem. Ő úgy van vele hogy "hagy büszkélkedjen az unokájával"

Engem sem az zavar ha rak ki 1-2 képet, hanem hogy meg sem kérdezi és pakolgatja ki folyton .Olyan képeket is amit oké hogy neki mondjuk elküldök de nem az a fajta ami facebookra való szerintem

Egy ideig én készítettem több és jobb képet az unokáimról, mint a szüleik, de aztán a szüleik felfejlődtek a fényképezésben (mindkettő OKJ végzettséget is szerzett, mikor még volt annak szükségessége), így én nem fényképezem annyit őket. Rakni sosem raktam fel képeket, csak elküldtem a kedves szülőknek, aztán ők, ha úgy látták, felraktak.

Csak én normális életet élek, elfoglalom magam több hobbival, sőt, oktatok/vizsgáztatok néha egy tanfolyamon, a nagy- és feljebb levő szülők nagy százalékával ellentétben, akik úgy érzik, az ő életük egyetlen értelme az unoka. Egy félrecsúszott élet romjain (nem lett milliomos, világhírű, a villanyszámla is probléma a nyugdíjból, hámlik a festék a nappaliban, satöbbi) ülve, hobbi nélkül, fele munkatársa, gyerekkortól kezdve nézett barátja már halott, reggel arra kel, hogy megint egy felesleges nap... Nem csoda, hogy az unokákba kapaszkodik, és szeretne büszkélkedni velük.