Milyen körülmények kellenek harmadik gyerekhez?

Nagyon szélsőséges esetektől eltekintve nem szoktam más családok életében "vájkálni" annyira, hogy egyáltalán erről bármiféle véleményt formáljak.

Így mégis csak azt tudom mondani, hogy az én értékítéletem szerint én mikor vállalnék hármat (vagy akármennyit):

- ha mindenkinek meg tudjuk teremteni a saját életteret (ez leginkább a saját szobát jelenti, de azt is, hogy pl. ne kelljen a fürdőszobáért vérre menni)

- ha van fejenként annyi bevétel, hogy senkinek ne kelljen nélkülöznie (ami nem azt jelenti, hogy bárkinek is a legújabb iPhone kellene mindig, de azt sem, hogy elég lenne nem éhen halni)

- ha van annyi megtakarítás, hogy a fentiek még egy válság, munkahely elvesztése, betegség stb. esetén is tarthatóak legyenek legalább ésszerű ideig (nyilvánvalóan a végtelenségig senki nem fog tudni bevétel nélkül élni, még egy hollywoodi sztár sem, így nem is erre gondolok)

- ha érzek magamban és a páromban, valamint a más meglévő gyerekekben affinitást arra, hogy még egy gyerekhez/testvérhez meglenne a kellő energia, türelem, szeretet...

- ha nem érzem azt, hogy a jövő bármilyen más okból kilátástalan, ha vannak óvodák/iskolák, elfogadható társadalom (magyarul infrastruktúra)

Szerintem a 2-es válaszai mellett még egy részállás vagy home office lehetőség, vagy rugalmas munkaidővel kecsegtető szakma lenne fontos. 3 gyerek mellett a 8 óra fix munkaidő már necces.

Ha vki tud és akar htb lenni, az is jó, de en pl nem akarnék.

Ha a harmadik gyerek vállalása melletti motiváció gyanánt nem csak az áll a pár részéről (vagy inkább csak a nő részéről), hogy "de annyira babáznék még" vagy "mindig is nagy családot akartam", hanem a feltételek is adottak.

Egyrészt az anyagiak, mert bárki bármit mond, ez fontos dolog.

Ha még ez rendben is van, nem egyszer találkozni itt gyik-en olyan kérdezővel, aki saját maga is elismeri, hogy gyakran már a kettőhöz sincs elég türelme, leterhelt, stb.

Márpedig a három gyerek nagy logisztikát igényel, tehát nem való bárkinek. Én úgy mondanám, aki a két gyerekkel nem zsonglőrködik profin az idejével és a türelmével, az hárommal garantáltan nem fog boldogulni.

Persze kérdés, mi a cél...

Szerintem az egyik legneccesebb az a külön szoba kérdése. Az átlagos lakás/ház max. 3 hálószobás, és az sem olcsó, egy 4 hálószobás ház már kb. elérhetetlen az átlagember számára.

Nekem ott kezdődnek a feltételek, hogy kamasz korára mindegyiknek tudok legalább külön szobor biztosítani.

Minden gyereknek külön szoba ez az alap. Nekem soha nem volt külön szobám. Egy ponttól kezdve ami mondjuk 12-14év azért már okozott problémákat.

Nem lènyeges de kell hozzá egy olyan kocsi amiben elfér a 3 gyerekülés...mi trabian éltünk át mindent, abban hátul öv sincs...mégis élünk. De ma már kell,sokáig.

Ami a legfontosabb elég idő. Ha anya és apa is teljes munkaidőben húzza az igát akkor ez mindenképpen off. Akárhogy még nálunk sem volt mindenre ideje a szüleinknek. Pedig mi csak 2en voltunk. 2gyerekkel külön tanulni elég nehéz lehetett. Pláne,hogy apu inkább 10-12orát dolgozott nem 8at.

És persze csörok voltunk. Igy sokmindent a nagyik adtak ami valljukbe nem az igazi és nem is értik miért kell a ps5 amikor van tv-game...

Summázva: 3gyerekhez idő kell és sok sok pénz. Pont azok amiből sosincs elég. 1 párt ismerek nekik 3gyerekük van,de ott anyu nem dolgozik a papa meg taligával hordja haza a dellát. 21 millás ház (15éve épült)

2verda. Mostmár svájci élet...

A legfontosabb ami 3 vagy több gyermek vállalásához szükséges, hogy egy házassági elköteleződésben ahol mindkét fél a társa boldoggátételén fáradozik, megszülessen erre a közös akarat/szándék.

Akik el tudják képzelni magukat egy olyan szülői szerepben ahol a három vagy több gyermek felnevelésével, a szeretet kapcsolatok számának növelésével, adnak a felnövő gyerekeiknek egy magabiztosságra vezetō stabil hátteret, hogy az élet kihivásaival együtt tudjanak megbírkózni.

Akik ezt a közös jövőt el tudják képzelni azok meg is tudják valósítani.