Bemerjük vállalni a harmadik babát ?

Hát igen csak a rizikóba az is benne van, hogy és ha kettő lesz maradhat?

És ezt most nem rosszból!

Hasonló dilemmában vagyunk mi is, csak mi idősebbek vagyunk. 6 és 3 évesek a gyerekek, szóval volt időm babázni, és én nem is erre az időszakra vágyom, hanem az első három év ELLENÉRE vállalnám be a gyereket (megvisel a kevés alvás). Bennünk akkor erősödött meg a vágy, mikor egy nagyon közeli felnőtt családtagunkat elvesztettük. Akkor tudatosult bennünk, hogy igazából a barátok és a gyerekek vannak nekünk hosszabb távon is, még akkor is, ha külföldre mennek, ahogy mi is tettük. Attól félünk, hogy utólag bánnánk, ha nem vállalnánk még egyet.

Nálunk eleve 7 személyes az autó, ami ennek ellenére mégsem túl nagy, és még elég fiatal autó. Szóval még ikrek is beférnének. A fizetésünk elég jó, vannak tartalékaink is. Mindketten otthonról dolgozunk, rugalmas a munkánk, én részmunkaidőben vagyok, és még ígyis elég jó a fizetésem.

A szűk keresztmetszet a lakás (szintén 3 szoba, mint nálatok), és a türelmünk (4 szobásat csak a pénzt kicentizve tudnánk megengedni magunkat, nem tudnánk annyit félretenni, mint most), illetve az ennél is nagyobb baj a türelmünk, és hogy nem jutna minőségi idő a másik két gyerekre. Ők egyébként örülnének egy tesónak, azzal nem lenne gond. A nagy kifejezetten szívesen babázik, a kicsit is imádja kezdettől. Ha lenne rendszeres segítségünk, aki napi szinten besegítene, akár velünk is lakna, és megoldott lenne a plusz szoba, akkor gondolkodás nélkül bevállalnánk.

Így most egyelőre nem fogjuk. Meglátjuk, mi lesz 1-2 éven belül. Ha addig nem történik valami, akkor valószínűleg elengedjük a dolgot. Viszont mindig arra gondolok, hogy sokan oldják meg 3-4-5 gyerekkel is, jóval kevesebb pénzből, mint mi, és ilyenkor elbizonytalanodom.

Szia!

Mintha rólam irtál volna :) Hasonló "probléma", szintén harmadik baba nálunk is. Annyi a különbség ,hogy anyagilag simán belefér. Hely az már necces , bár nagy családi ház,hülye elosztással 😅

Van egy sulis lassan 8 évesem, és egy ovis 5 évesem. Eddig hallani sem szerettem volna még egy gyerekről,de úgy 1 éve igen csak elkezdett foglalkoztani ,hogy mi lenne ha lenne? Amikor már szinte eldöntöttük,hogy oké jöhet, akkor vissza 2 lépés. Mégsem. Baromi nehéz döntés ez. Bár érdekes az első 2 gyereknél nem hezitáltam ennyit. Azért írom csak magamat,mert a férjem iszonyúan szeretne még egyet.

Sok minden szól a gyerek ellen. Olyan jól kialakult napirendünk van,jól összeszokott kis négyes vagyunk mi,a rakás állatunkal 🙂

Ami azt illeti én is szívesen babáznék,imádtam,élveztem.. De semmi kedvem és erőm újra minden nap,minden éjjel 15x felkelni. Megint egy egy kisebb séta alkalmával egy fél böröndnyi cuccot cipelni, sőt, talán már babakocsit sem biztos ,hogy szeretnék tolni. Néha rámjön az őrűlt vágy,gyermekeim is nagyon szeretnének egy pici tesót,főleg a kislányom. De ,hogy én mit is szeretnék?? Amikor úgy érzem vágjunk bele, jönnek a kifogások ,az ellenérvek,az ész és a szív harca.. Egy éve nálunk az ész nyert eddig. Rengeteg mindent fontolóra kell venni. És sajnos a mai világ,bizonyos helyzetek nem teszik egyszerübbé a döntéseinket.

Segíteni tudom ,hogy nem tudtam.. De lásd ,nem vagy egyedül!

Én is csak forgatom magamban... 31 éves lettem a nyáron.. Sokáig már nem forgathatom.

Pro és konra, érvek és ellenérvek. Nekem sokkal több az ellenérv, mégis nehéz elengedni..

14. nővéreméknek 5 gyerekük van (szeretnek babázni ők is) jóval kevesebb pénzből. ne tudd meg mi minden zajlik ott … csak türelem, minimális szintű jólét és nevelés, amire a gyereknek pont szüksége lenne, na az nem.

és jól írod, az ilyenek MEGOLDJÁK és ennyi, mást nem csinálnak.