Hogy bírtátok ki, hogy ne jelentsétek be a családnak terhességet a 12. hétig?

Sehogy, elmondtuk, legalábbis szülőknek, tesóknak, legközelebbi barátoknak a 6.héten.

Tágabb családnak, baráti körnek, munkahelyen 12.hét után.

Sehogy nem birtam ki, a pozitiv teszt utan rogton elmondtuk a kozeli csaladnak es a baratoknak. Hogy miert? Mert boldogok voltunk es meg akartuk osztani az oromunket. Ha meg esetleg veteles lett volna a vege, ugy is megbeszeltem volna ezt veluk, hiszen ok azok az emberek, akik nagyon fontosak szamomra joban-rosszban.

Meg amugy hozzatennem, hogy iszonyatosan sokat hanytam akkorban, eleg gyorsan lebuktam volna mindenki elott, surun talalkoztunk :D

De nem vagyunk egyformak, en elegge tarsasagi ember vagyok, igy nekem ilyenekrol nem esik nehezemre beszelni azokkal, akiket szeretek. A rossz dolgokrol sem :)

A (hivatalosan) első terhességemnél a 10-11. héten mondtuk el a szüleimnek és anyósomnak, sajnos a férjem nagyanyjához is eljutott a hír. A 12. héten elvetéltem, ami így nem csak minket viselt meg a férjemmel, hanem őket is. A következő terhességemnél ezért bírtuk ki, hogy ne mondjuk el nekik a 12. hétig. Ettől még a nővérem és az édesanyám mindkettőnél előbb megsejtette, hogy terhes vagyok.

A munkahelyemen meg a 6. hónapig lapítottam*, mint az a bizonyos a fűben, ugyanis lejáróban volt a munkaszerződésem, ezért csak a közvetlen főnökömnek mondtam el, valamivel később pedig 3 nagyon közvetlen munkatársnak. Na, hogy ők hogy bírták 2 hónapig tartani a szájukat... máig nem tudom, de tudták mi múlik rajta és megtették. Máig hálás vagyok nekik!

* A baba partner volt a lapításban, 3 héttel a szülés előtt még a normál utcai ruháimban jártam dolgozni, mindenféle bővítő nélkül. ;) Nyugi, teljesen átlagos hosszal és tömeggel, időre született.

16

Te se vagy egy észlény!

Paraszt hozzá szólást nem kért senki.

Gondolom sose vetéltél el és gyereked sincs!

Nem mindenki szeretné az idős szülöket terhelni egy ilyen problémával!

De igen, kedves 17-es, én voltam, aki írtam, hogy mi anyósoméknak elmondtuk mindkét terhességet már az elején, és másodjára elvetéltem.

Kinek mondja el az ember az ilyen dolgokat, kivel ossza meg a fájdalmát, ha nem a szüleivel (oké, ezek a férjem szüle, dehát az ő gyereke is lett volna)? Mi sem mondtuk el minden rokonnak, pont azért, hogy ha gond lenne, ne kelljen mindenkinek mesélni róla, de a szülők miért ne tudhatnák, ha jó a kapcsolat?

Ha az én gyerekemmel történne ez, nem terhelésnek érezném, bár nyilván fájna, ami neki fáj, de örülnék, ha tudná, együttérzek vele. Egy vetélés, sajnos, az élet velejárója.

De ismétlem, nálunk jó a kapcsolat, és egyébként is megosztjuk a jó és rossz dolgokat egyaránt, mert kivel, ha nem velük...?

Hu hát akkor nektek szuper és aki nem mondja el annak mind szar a kapcsolata a szüleivel!

Jobb lett volna nem szaporodnod ekkora parasztként!

Hát, de ha nem rideg a kapcsolat, akkor miért kell titkolózni? :D

Nem mondom, hogy aki nem mondja el, az rosszban van a szüleivel, de nyilván nem is olyan szoros a viszony, akkor még mit nem lehet kibírni a bejelentésen? :D