Megtartanátok így a babát?

5-ös, szerinted mit érez minden örökbeadott gyerek, amikor megtudja az örökbeadás tényét? Megmondom: ha jól kezelik a szülők, akkor teljesen természetesen kezeli, mert kiskorától fogva tudja. Az, hogy a vér szerinti szülei milyen helyzetben voltak, amikor lemondtak róla, neki tökmindegy ebből a szempontból (legfeljebb a felnőttek ítélkeznek, ugye).

6-os, ez önmagában nem érv az örökbeadás ellen, ha valaki nem akarja megtartani a gyereket. Inkább mit kívánsz neki? Életet egy olyan családban, ahol nem látják szívesen? Egyébként semmi garancia nincs arra se, hogy így történik, ahogy leírtad. Olyan pedig már rég nincs, hogy "árvaház", max a Twist Olivérben. Gyermekotthonnak illetve nevelőcsaládnak hívják.

Kérdező: javaslom az örökbe.hu olvasgatását, ha komolyan gondoljátok az örökbeadást.

Szerintem örökbeadni lelkileg nehezebb mint elvetetni.

Terhes vagy, hónapokig érzed ahogy mozog, a hormonok ezerrel dolgoznak, valamennyi kötődés is kialakulhat, mivel az nem tudatos, mindenki gratulál, vizsgálatokra kell járni, hormonok miatt érzékeny lehetsz, vészes hányásod lehet, lehet fekvésre ítélnek, aztán meg megszülsz, szakadsz, nyomok lesznek a hasadon örök emlékeztetőnek, beindul a tejed, mégse tudtál olyan könnyen elszakadni de elvitték tőled azonnal, és még ezek után magyarázkodhatsz mindenkinek akit pl látásból ismersz, hogy miért nincs baba.

A mások véleménye a legkisebb. A lelkiteher, hogy meg kell válni a gyerekedtől erős lesz, hiába nem akarjátok/akartátok ugyanis az anyatermészet olyan erős hormonrusht ad, hogy segítse a fajfenntartást, hogy hiába a terv SZARUL fogod érezni magad nagyon!

Én felelősségteljes ember lévén vállalnám ha már besikerült a gyerek, pláne ha nem vagyok konkrétan ellene.

Csináld végig a terhességet, minden nyomorával együtt, fogadj el minden kedves szót, amit a terhes nők kapnak a babájukkal kapcsolatban, nézd végig az ultrahangon, ahogy mocorog, érezd, ahogy ficánkol, szüld meg, tapasztald meg, mennyit kell egy három kilós kis vakarcsért szenvedni a szülőszobán, csináljátok végig a férjeddel kettesben az egészet, aztán gondold meg akkor, kiadnád-e a kezedből egy idegennek.

A legtöbb nő a szemét is kikaparná annak, aki el akarná ezek után venni, nemhogy önként adja. Ha te nem érzed ezt, add örökbe nyugodtan, jobb lesz a gyereknek úgy.

Megjöhet-e a kedvetek? Úristen... Ez nem olyan kérdés, hogy van-e kedvetek kutyát tartani. Szerencsétlen gyerek.

A felelősség vállalása nem kedv kérdése.

Ha ti tükörbe tudtok utána nézni, hogy pár év múlva oké lesz a gyerek, akit pedig most, felelőtlenül, de házasságban összehoztatok, nem jókor jön, ezért menjen máshoz...

Ha megszületik "ideális" időben a következő, nem fogtok bűntudatot érezni?

Elég gáz ha majd épp suliba megy a 6 éves gyereketek valahol magyarorszagon amikor kedvetek lesz babázni és épp nem jön össze a két tesztcsík vagy épp terhes vagy es6a hormonoktól épp kiborulsz 100x is.

Valóban eretlenek vagytok még egy gyermekhez, de még gyorsan felnőhettek a feladathoz. Vegulis házasságba érkezik, nem látom akadályát