Rühellem hogy nő vagyok, mit tegyek?
Mit szerettek abban, hogy nők vagytok?
Ráadásul kislányom is született, és félek, hogy ezt a mentalitást fogja továbbvinni.
Ez a szülésig nem igazán fogalmazódott meg bennem, csak annyi, hogy nem tekintettem előnyösnek, hogy nőnek születtem meg volt egy kis hiszti a menstruációm után, és fiú akartam lenni. Aztán lenyugodtam, de még utána se éreztem magam jól a nőiségemben, és nem is foglalkoztam vele.
Nagyon rossz volt a szülésem, meg utána is a varratszedés, ömlött belőlem a vér, undorítóan csöpögött belőlem a tej, az egész testem megundorítósodott. Azóta már edzettem, nem fogom soha visszanyerni az alakom csak súlyos milliók árán.
Voltam ezzel több pszichológusnál, pszichiáternél, komoly szorongás alakult ki nálam ezzel kapcsolatban. Nem igazán tudtak velem mit csinálni, nagyon hstározott véleményem van arról, hogy most már rühellek nő lenni, nem tudják sem ők, sem én megváltoztatni a gondolataimat.
Szerintem szar ferjet tarsat valasztottal.
Ebben millió %os meggyőződesem van.
Mert ha nem vagy becsulve, szeretve, megmutatvan hogy mi a szep abban hogy nő vagy , akkor nyilván igy fogsz gondolkodni.
Sajnálom, legy olyan amilyennek szeretnel lenni es
ORULJ legyel halas HOGY szültel egy EDES kislanyt
A női test szerintem tök szép, áramvonalas tervezés a maga sokszínűségével is. Életet adni és gyereket nevelni meg kicsit olyan mint a teremtés, ennél kreatívabb és felelősségteljesebb melót nem igazán lehet elképzelni (írom karrierista művészként) - és sok férfi irigyli ezt ám. :) A tipikus nőies dolgokat is én tudom élvezni, mint inspirálni másokat szépséggel, melegséggel, gondoskodással, sőt romantikával, csillogással, bájjal. Kicsit olyan ez a részünk, mint a naplemente látványa vagy egy virág illata, ami olyan feleslegesnek, pazarlásnak, haszontalannak, értelmetlennek tűnik, közben a funkciójából, természetéből fakad a szépsége.
Szóval persze szívás is sokszor nőnek lenni, de ajándék is. Két oldala van. De ugyanez van a férfiaknál is. Hányan lehetnek, akik nem akarják a szerepüket vagy bármiért nem érzik férfiként sikeresnek magukat és irigylik a nőket, hogy nekik biztos könnyebb. Ettől még nem érzik magukat nőnek vagy akarnának operációt, egyszerűen inkább nemtelenek szeretnének lenni vagy kiszaladni a világból és az elvárásoktól, ahol úgy érzik, önmagukért nem szerethetőek.
Egyébként meg 8-assal értek egyet, járni kell a pszichológushoz. Nem pár alkalmat, hanem több évet. És nem ő fog meggyógyítani, hanem te magadat, amihez az kell, hogy irányított kérdések nyomán akard megismerni, mi az, ami miatt nem fogadod el magadat vagy kinek akarsz megfelelni, ami nőként nem megy. Lehet, apukád fiút akart? Vagy anyukádnak mindig hasznosnak és keménynek kellett lennie és nem élhette át a nőiességét? Ezek szoktak a leggyakoribb problémák lenni.
Itt mind fogyatekosok pontoznak le ?
Pszichiáterhez pschihológushoz ne hagyd abba a járást .
Mast nem mondhatok mert akkor jon a lepontozás.
Sok a fogyatekos nő.
Sokszor csodálkozom itt a gyakorikon mennyi szerencsetlen flegma anya van.
Bevagytok zsongva az otthonülestol es abban elitek ki magatokat hogy a normalis valaszokat lepontozzatok.
Mar észrevettem sok az agyhalott, az anyaktol tobbet várna az ember hogy megertobb legyen mas anya fele, de
Meglepően az ellentetet vettem eszre.
Mas orszagban normalisabbak az anyák, nők ilyet meg soha sehol nem láttam.
8-as tökéletesen leírta.
Írod, hogy voltál többnél. Mégis mennyinél és mennyit?
Ugye azt tudod, hogy ilyen mélyen gyökeredző problémát 5-10 alkalom alatt még feltárni sem lehet, nem hogy segíteni.
Jó pszichológust találni, akivel tudsz együtt dolgozni, akire rá mered bízni magad, olyan nehéz mint párt találni. Kell a kémia, plusz hogy szakmailag profi legyen, akinek széles az eszköztára. Én olyat javasolnék neked aki sématerápiás eszközökkel dolgozik. Pl Andrási Zsuzsanna klinikai szakpszichológust szívből ajánlom. Ő azzal kezdi, hogy egy 600+ kérdéses teszttel felméri, hogy van e a személyiségednek klinikai része. Majd egy másik teszttel a gyerekkori sémáidat térképezi fel. Utána közösen meghatározzátok ezek alapján a terápiás célt. Egy terápia min 1 évig tart, de sokszor 2-3 év is kell. Ez idő alatt lehet olyan időszak, hogy intenzívebb (heti rendszerességgel találkoztok és dolgoztok) illetve lehet könnyebb 2 hetente egy is.
De amit írtál az egyértelműen tükrözi, hogy nem megfelelő hozzáállással kezdtél bele a pszichológushoz járáshoz és/vagy nem (számodra) megfelelő szakemberekkel.
4-es
Írt fel az egyik. Diétákat nem igazán tartottam, csak nem ettem sok hülyeséget.
5.
Nem hiszem, hogy ők eljönnének velem ilyen dolgokra. Alapból negatív a megítélésem, mert így érzek, és azt mondják, hogy csak nagy feneket kerítek az ilyeneknek, és több milliárd nő van a bolygón, ők sem halnak ebbe bele.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!