Mi van, ha nem jön az anyai érzés és amiről mások olyan nagy csodálattal beszélnek, én azt rühellem?

Traumatizált a terhességed is, a szülésed is, nekem az lenne a fura, ha nonstop vigyorognál.

Szerintem ne írd le még így magadat, majd alakul ez.

Gatmetszes, varras, burokrepesztes a legtobb szulesnel van, oxy is sajnos.

Az elejen nehez.

Javaslom, hogy menj távol a gyerekedtol(mikozben valaki vigyaz ra), annyira, hogy ne halld, mi van vele, es ne tudj egybol visszaszaladni.

Tehat pl setalt ket utcat el es ne vigyel telefont.

Varj, amig rad nem tor a panik, hogy mi lehet a kicsivel, biztosan erted sir es elerni sem tudnak, pedig csak te tudnad megnyugtatni.

Kegyetlen, en harom honapos koraban elmentem egy szulinapra egy ora tavolsagra kocsival. 10 orat voltam kulon, az első egy oraban orultem, ittam(vegre) alkoholt, utana iszonyat mardoso buntudat vagy nem tudom mi lett urra rajtam, tanyan nem volt terero, se busz meg semmi, istenem kb meg akartam halni, elkezdtem inni, remekul bogve rugtam be. Elotte mrg teljesen depis voltam, hogy en ezt nem birom, korulottem az elet, rengeteg lehetoseg, cuki jo alvo gyerekem van, de annyira nehez volt.

Visszanezve baszki annyira konnyu volt az az allapot, csak etetni meg altatni, nem tudom mit rinyaltam.

Ide szakember kell, szerintem.

Az eleje bár fárasztó és vannak nehezebb természetű babák, de azért a java később jön.

Mikor már közlekedik, a nyomában kell lenni, jön a dackorszak stb.

Szóval próbálj meg segítséget kérni, a depi beszél belőled.

Van otthon segítséged?

Mennyi idős a baba?

Szerintem is természetes, hogy így erzel, és talán jót tenne egy szakember.

Képzeld, múltkor olvastam itt egy kérdést, egy anyuka érzett úgy mint te, a 3 hónapos gyerekével. Nem szerette gondozni, boldogan lepett volna le tőle, mert minden baja volt. Januárban írta ki, én most júliusban kérdeztem, hogy mi a helyzet velük, amire az volt a válasz, hogy alig hiszi, hogy azt ő írta, már imád anyuka lenni.

Ennyi szenvedés bárkit kiforgat a bőréből, de fog ez meg valtozni. Kérj segítséget, pihenj, kapcsolódj ki, amikor tudsz, és beszélj sokat az érzéseidről legalább a társadnak, de leginkább egy szakembernek. Kitartás!

Attól leszel szebb, ha elmész kicsit pedig, ne tartson vissza egyetlen "beszólás". Majd fogsz jobban is kinézni. :)

Ez a cukorszirupos babaimádat pedig nem mindenkinél jön rögtön, sokan vagyunk úgy, hogy először csak a kötelességtudatot érezzük. Szerintem az ilyen sokkos terhesség és szülés ehhez hozzájárul. Lesz ez még máshogy is, ha megteheted, mászkálj csak el, a babát pedig meg fogod szeretni, ne aggódj.