Milyen érzés még egy gyerekre vágyni?

Hiányérzetem volt. Este ültünk körben, mondtam a mesét és azt néztem, hogy "ott még lenne hely", vagy vacsoránál az asztalnál leültünk enni, és azt éreztem, hogy szeretném, ha lenne még egy, és mellettem eszegetne. Folyamatos hiányérzetem volt, de minden nap. Vágyakozni kezdtem, majd beszéltem erről a férjemmel is, és kölcsönös volt. Így egyeztünk meg a harmadikban.

Hianyerzet, hogy hianyzik meg egy csaladtag, mintha mar itt lenne velunk, csak meg nem latom. Abszolut nulla nosztalgiaerzes, foleg, hogy javaban babazok meg a masodikkal, es az elso utan is azt ereztem, hogy hianyzik meg ketto. A kicsivel konnyebb, de kis korkulonbsegre nem vagyom, ahogy a kezdeti ebredos idoszakra sem, a nagyobbal mar sokkal konnyebb. Jo, persze, iszonyu cuki a kicsi, valahol elvezem is, de mikor nagyobbak, azt sokkal jobban.

Szoval en nem babazni szeretnek ujra, hanem meg egy gyereket. Es az elso idoszak nekem inkabb tulelos mint elvezos.

Mindig is nagy családot szerettünk volna, ha lehet, kis korkülönbséggel. 4 hónapos volt a nagy, amikor már nem volt az az “újszülött van a háznál” hangulat, plusz én imádtam a várandósságot, abban a hónapban meg is fogant, 13 hónap van köztük. Ő nehezebb baba lett, másfél éves volt, amikor reálisnak tűnt, hogy elbírunk még eggyel. Azt éreztem, hogy minden jó így, imádom a férjemet, a gyerekeket, az ő kapcsolatukat, mindent, de hiányzott még egy kisbaba, nagyok voltak már. 4 hónapos korában kb ugyanazt lejátszottuk, mint anno az első 2-nél, így a 4. is jött hamar. 😊 Most itt tartunk. Anyagilag, szobaszámot tekintve itt a vége, de nagyon vágyunk rá, hogy legyen még egy. Gondolkozunk, hogyan tudnánk toldani a házon.