Van ideális helyzet a gyermekvállalásra?

Nincs ideális helyzet és valamire még tisztelettel kérnélek!

Ne akarjatok a lehető legjobb és legfelelősségteljesebb szülők lenni!

Az legyen a célotok, hogy ELÉG JÓ szülők legyetek, ne több!

Különben rossz szülők lesztek, legalábbis a tapasztalat ezt mutatja.

Most az a kérdés, hogy felelőtlen szülő-e aki panelba szül? Ne már...

Én kertesben nőttem fel, de soha nem értékeltem különösebben. Mindig inkább bent szerettem lenni. Felnőttként eszembe sem jutott kertes házban gondolkodni, lakásba fog születni a baba is.

Én örülök, hogy csomó olyan lehetősége lesz itt, ami nekem gyerekként nem. Mi agglomerációban éltünk, minden messze volt, nem volt normális játszótér a környéken, sokat kellett utaznom iskolába, tiniként halál volt, hogy el kellett érnem az utolsó haza járatot a bulikból... Az én gyerekem meg központi helyen fog felnőni, minden 5 percre van, csomó játszótér, állatkert, parkok, rengeteg program lehetőség. Én gyerekként ezt pl jobban imádtam volna, mint a kertvárost, ahol a legnagyobb program a közelben az volt, hogy elmehettünk sétálni.

Nyilván a kertesnek is megvannak a saját előnyei, ki ezt szereti, ki azt. De azért elég álhülye kérdés ez szerintem. Nyilván te is látod, hogy rengeteg gyerek nő fel tökéletesen lakásban. Az, hogy TI kertesre vágytok, már egy másik téma, szívetek joga. De mi köze a gyerekneveléshez? A leírás alapján teljesen ideálisak a körülményeitek, max derogál lakásba szülni.

"Plusz azért elég undorító egy ilyen vidéki busz, tele izzadt, büdös emberekkel, mocskos ülések, levegőtlen zötykölődés fél-egy órán át"

????

Én vidéki vagyok, tök jó klímás, tiszta buszok jönnek és mkvela már a többség kocsival jár, nincsenek is sokan rajta. Nem 15 évvel ezelőtt vagyunk.

"lelkileg és anyagilag is készen állunk szülővé válni és a kapcsolatunk is a lehető legstabilabb"

Szerintem ez az ideális helyzet a gyermekvállalásra. Most. De ha nem örültök a panelban a gyermeknek, akkor igazából nem is olyan sürgős nektek.

15# az egy dolog, hogy nem szeretnétek lakásban lakni, de azért máshogy is meg lehet fogalmazni...

Úgy állítod be, mintha a panel egy putri lenne. Mögöttünk van kutyafuttatò, park, játszótér, iskola, óvoda és még bölcsőde is. Nem cserélném el a budapesti lakásom egy családira az agglomerációban.

Igazából tényleg inkább a szülő akarata döntsön, aztán a gyerek vagy élvezi, vagy nem, de egyáltalán nem biztos, hogy a preferenciái egyezni fognak a szülőével.

Én írtam, hogy agglomerációban nőttem fel, kertesben. Anyám kertész, hatalmas gyönyörű kertünk volt, pázsittal, fákkal, tóval, mászókával, mindennel. Kiskoromban még ki lehetett üldözni, aztán már le sem szartam. Nem másztam fára, a természet ismerete kimerül abban, hogy tudom pár növény nevét, amik mindig az én szobámba lettek bezsuppolva telelni. Utáltam. Állatok közül csak a macskákat szeretem, a kutyák már gyerekként sem voltak a szívem csücskei, mert kutya szagúnak és tolakodónak találtam őket. Pedig a szüleim nagy kutyások, mindig menni kellett velük sétálni, azt sem szerettem. Én mindig csak békében akartam olvasni meg molyolni a szobámban, és zavart, hogy anyámék meg folyton zavartak volna ki a kertbe. Iskolásként pedig szabályosan irigykedtem arra, aki nem hatkor kel, hogy beérjen nyolcra (nem voltak jó sulik a környéken, így bejárós voltam), gimisként arra, aki nem volt utolsó buszhoz kötve. Vagyis a panelben és társasházban lakó osztálytársaimra.

Most felnőttként lovakkal sem lehetne vissza vonszolni oda. Persze, valahol Bp-en jó lenne egy kertes ház, egészen kicsi kerttel, csak hogy a macskámnak lehessen egy kis lekerített része. De kb ennyiért akarnék, ennyi pénzem meg soha nem lesz. Így aztán felőlem gondozzon kertet aki akar, én nem kérek belőle. Sok született pesti eddig lakásos ismerősöm meg most költözik ki oda, ahol én felnőttem, kertesbe. Hát kíváncsi leszek, kinek jön majd be, és kinek nem, van aki már most kezd leszakadni a baráti társaságból, mert szívás a bejárás, meg már leszórta kaviccsal a kertet, hogy ne legyen meló, annak úgy sok értelme van. Egy kertes ház hatalmas munka és lemondás. Szerintem a kertes csak olyannak való, mint pl a szüleim, akik tényleg imádnak kint lenni, nekik a fűnyírás, gazolás, barkácsolás, kutyázás hobbi és nem munka (érdekesség, hogy amúgy mindketten panelban nőttek fel). Akinek csak azért kéne a kert, mert ki lehet csapni oda a gyereket, meg mert évente egyszer akar egy grillpartit tartani, az könnyen koppanhat, mert egy kertes ház a soha véget nem érő feladatokat is hozza magával. De ezt mindenkinek magának kell tudnia. A gyerek meg ugyanúgy felnő bárhol. Azt, hogy mennyire lesz mozgékony meg természetbarát, nem a lakóhelye fogja meghatározni. Nálunk pl végül is úgy alakult a 3 generáció, hogy nagyszüleim panelosak, anyámék kimentek kertvárosba és imádták, én meg menekültem vissza a városi dzsungelba, és én meg ezt imádom. Lehet a gyerekem meg majd örömmel megy ki megint a kertvárosba, de lehet örül, hogy nem kell minden hétvégén a kertészkedéssel tökölnie. Nem lehet ezt előre tudni.