Miért vagy a család fekete báránya?

Édesanyám orvos, bátyám matek-fizika szakos tanár külföldön, az apám nagymester (sakk)-körbeutazta Európát.

Engem meg a gimiben is estin kellett átrugdalni. Az egész családnak én vagyok a szégyene. Barátkozni sem igazán tudok. Az is csoda, hogy a páromra rátaláltam.

Szociális képességeim nullák, az iskolát is ezért hagytam ott (nem buktam ki, vagy ilyesmi, sőt jó tanuló voltam.)

Önbizalomhianyos vagyok, semmibe sem kezdek bele, mert úgy érzem, hogy az nekem nem menne.

Egy szakmát nagynehezen megszereztem érettségi után. Most várom az első kisbabámat. Mindent meg fogok tenni azért, hogy ne járjon úgy, mint én. Nem akarok belőle professzort nevelni, távol is akarom tartani a családomtól, akik azonnal méregetnek ha nem értél el “valamit”, vagy nem vagy törtető, de az biztos, hogy nem szeretném azt se, hogy ennyire elveszett legyen, mint én.

Különben meg büszke vagyok magamra, mert magamhoz képest nagyon szépen felépítettem az életemet. Van munkám, ami ugyan nem diplomás végzettséghez kötött, de szeretem. Megismertem egy kedves férfit, lakást vettünk, hamarosan család leszünk...

Az más kérdés, hogy a családban fekete bari maradok, de nem lehet megfelelni mindenkinek. Van, hogy ezek pont a saját szüleid.

Mert sosem hazudok. Anyám meg a húgom igazi köpönyegforgatók. Nekem van egy minimálisnál is kisebb autizmus hajlamom, ezért egyszerűen mindig igazat mondok. Ezt nem bírják elfogadni.

Persze a legapróbb dolgokban alkalmazkodok én is pl. egy nekem nem tetsző ruhára is képes vagyok azt mondani,hogy "Jól áll rajtad". Ezt már megtanultam.

De a nagyobb volumenű dolgokban nem tudok hazudni. Anyám mindig beszélne rá,pedig már 40 éves vagyok. Még mindig nem érti.

Meg is mondta kb 15 éve,hogy nem szeret engem,mert nem vagyok olyan, mint a húgom. Ennyi. Legalább ebben az egyben őszinte volt. Vagy nem? Ki tudja.

4,5,8 válaszolók amit írtak rám is igaz.

-igazmondás,

-számító behízelgés és jópofizás elutasítása,

-nem vágytam anyaságra, ami szerintük önzőség (de végül lesz baba...)

-nem telefonálgatok nekik, se senkinek

-introvertáltság,

-nálunk mondjuk én vagyok a legmagasabb képzettségű, de így is hülyének néznek,

-nem a spórolás meg az olcsóság az első szempontom (nem vagyok gazdag, de tudok mérlegelni, a valóban fontos dolgokra nem sajnálom), ők egymástól vagy maguktól is sajnálják sokszor

-nem a hagyományos nemi szerepek szerint élünk a férjemmel, nem akarok a cselédje lenni, hanem egyenlők vagyunk a kapcsolatban, emiatt mindenki sajnálja, ő meg boldogan él velem... :D

Biztos van még de most ennyi jutott hirtelen az eszembe