Meddig leszek én a család fekete báránya?! Elegem van

Mintha en írtam volna! Annyi különbséggel hogy nekem el anyukám es folyamatosan ezt hallgatom. Nekem is rohadtul elegem van es en nem is azt csinalom amit szerettem volna....úgyhogy neked egy fokkal jobb.

Mondjuk velem gonosz is nagyon teljesen mas helyzetekben is vagy hogy mondjam szoval...

Szerintem semmit se tudsz tenni csak tűröd vagy megmondom nekik a magadét hogy észhez térjenek. En akármit mondok az szar meg gyoker vagyok stb stb stb...

en 25 leszek

Értem, hogy zavar a véleményük, de meg kell értened hogy valójában ez az ő problémájuk. Nem a tiéd, nem neked kell tenni semmit, ők nem tudnak ezzel a helyzettel megbírkózni, túllépni ezen.

Amit te tehetsz, hogy megpróbálsz felülemelkedni ezen.

De velük nem fogsz tudni mit kezdeni, és igazából nem is kell. Tudom, könnyen mondom, nem az én problémám, de nekem is hasonló a családom. Közösen létrehoznak egy kollektív valóságot, ahol elhelyeznek téged, de ez az ő igazságuk nem a tiéd és nem a tényleges valóságot tükrözi. Igazából így, hogy van önálló életed, szerintem főleg jó helyzetben vagy. Szerintem az a kérdés, hogy téged miért zaklat ez fel ennyire? Úgy tűnik érzelmileg nagyon érint, de miért van ez? Ha önálló életed van, miért nem veszed körül magad más emberekkel?

Kérdezd meg tőlük:

-Ti tartotok el? Kértem én pénzt tőletek?

-Nem.

-Akkor meg mit kell folyton b...tatni? Dolgozom, élem az életem.

Ha ezek után sem hagyják abba, ne menj közéjük.

Nekem is folytonosan visszatérő téma a "mikor diplomázol" kérdés. Évente egyszer ha találkozom a rokonokkal, folyton ezen lovagolnak, meg jön a szent szöveg hogy csináljam meg.

Igazából meg tudom érteni őket is, mert én is szeretnék diplomát előbb-utóbb, de azt senki nem fogja fel, hogy egy műszaki szak diplomája nem annyiból áll, hogy 2 hét alatt munka után összerakom.

Lassan 28 vagyok, anno döntenem kellett, hogy akarok e még X évet szenvedni, X évig ingyen élni a szüleim nyakán, mert én diplomás akarok lenni, vagy a saját lábamra akarok állni. Utóbbi mellett döntöttem.

Jelenleg van munkahelyem, jobban keresek mint a diplomás ismerőseim, ráadásul hatalmas fejlődési lehetőség van a szakmában, szarásig vagyunk munkával, úgy érzem, megtaláltam azt amit szeretek csinálni. Ráadásul jól is csinálom, ismeretséget, valós munkaviszonyt szerzek.

Egy későbbi önéletrajzban is jobban mutat, hogy van X év munkatapasztalatom, mint az, hogy 10 évig kergettem a diplomámat, mert egyszerűen annyira nem fekszik nekem az a terület, hogy szívesebben mennék gyári munkásnak.

Összességében mondjuk manapság már nem húzom fel magam ezen, közlöm mindenkivel hogy a saját életem, saját döntésem, ha tetszik nekik, ha nem.

Mondjuk nálunk alapból a fél rokonság a múltban él, és folyton a "mi lett volna ha" kérdéseket feszegeti. Én meg úgy vagyok, hogy nincs "mi lett volna ha", csak a jelen és a jövő az amin változtathatunk.