Vállalnátok második gyermeket?

Hosszú lesz, és tudom, hogy nekünk kell mérlegelni a dolgokat, de én szívesen olvasnék véleményeket a későbbiekre!

Tavasszal született a kisfiunk, igazából nem tervezett babaként, de egyértelmű volt, hogy nagyon fogjuk vàrni, így is lett. Igazából problémamentes, szép terhessèg volt, a szülés sem okozott traumát, viszont nagyon nagyon rossz alvó újszülött volt, matrica baba is, kb.3hónapig tényleg semmit nem tudtam tőle csinálni. Most 5 hónapos, sokkal jobb a helyzet, bár az éjszakák néha még mindig cifrára sikerülnek, de azt gondolom, ez természetes.

Férjem és én is 26 évesek vagyunk, én tulajdonképpen feladtam a kezdődő mérnöki karrierem, de nem bánom. Ugyanakkor nagyon sokszor elgondolkozom, amikor kérdezgetnek a tesóról, hogy akarom-e. Tudom, hogy lesznek még rosszabb időszakok, de úgy-ahogy, nyilván a babával, kezd újra nem-kaotikussá válni az életünk, én is kezdek visszatalálni önmagamhoz, kívül-belül.

Jelenleg saját panellakásban élünk, de szeretnénk családi házba költözni minél előbb.

És folyamatosan azon gondolkozom, hogy ilyen feltételek mellett, érdemes/jó ötlet bevállalni egy kistesót? Nyilván nem most azonnal, hanem pár év múlva csak. Mindig nagy családot szerettem volna, de én jelenleg nem tudom elképzelni, hogy még egy gyerekről tudjak gondoskodni, egyszerűen mentálisan nem gondolom magam alkalmasnak erre. Most. Ez vajon változna idővel? Illetve, mi van, ha később megbánnám ezt a döntést? Kicsit most is fáj a gondolat, hogy a fiam egykeként nőjön fel, de eközben meg úgy érzem, a mostani gazdasági helyzetben épp elég lesz őt normális útnak indítani az életben.

Igazából nem tudom, mit várok, jól esett kiírni magamból, és szívesen olvasnám a véleményeiteket a témában.