Miért tűnnek el a keresztszülők?

"Tenyleg annyi volt, hogy legyen a gyerekeknek akinek azt mondhatják hogy keresztapu, vagy keresztanyu.”

Erre szeretnék reagálni. Nekem sem meg öcsémnek sem voltak keresztszülei. Megkeresztelve se vagyunk, mert a szüleink nem vallásosak. És soha egy pillanatig nem jutott eszünkbe gyerekként, hogy kellene, vagy jó lenne keresztszülô. A megkeresztelésre egyszer rákérdeztünk gyerekként, mikor hallottunk róla, hogy ilyen is van. Szüleink elmagyarázták, hogy ôk nem hívôk, így nem tartják ezt a szokást. Tudomásul vettük, ez se rázott meg minket. Szóval szerintem a ti gyerekeitek is jól meglesznek végül keresztszülôk nélkül.

Ez egy sokkal összetettebb kérdés annál minthogy a kérdező hülye :DDD

Nekem még jóval gyerek előtt lelépett két nagyon jó barátom, legalábbis barátnak hittem őket, mert akinek tényleg fontos vagy, az nem tűnik el. Az egyiknek valószínűleg az volt a baja hogy nem nagyon jártam vele bulizni, csendesebb életet éltem, mint ő. De már sose tudom meg az okát, rajta sokáig gondolkodtam, hogy mi lehetett a probléma. Utána a második ilyen már nem viselt meg egy másik barátom esetében. Pedig közvetlenül azután tűnt el, hogy egy súlyos balesetből lábadoztam, leírtam neki 2 mondatban, hogy mi történt, csak annyit válaszolt, hogy úristen, aztán nem írt többet. De már éreztem, hogy itt a vége, mert alig keresett azelőtt is. Két barátom maradt ezután, ők a gyerek születése után sem tűntek el, az egyikük a fogadott keresztanyja a gyerekemnek. Ilyen válaszokat olvasva örülök, hogy ők nem ennyire felszínesek, minthogy elvből tudatosan megszakítják valakivel a kapcsolatot, csak mert gyereke lett. Pedig nálunk is ez van, hogy egyikük nem szeretne gyereket, másiknak meg nem lehet egyelőre, mert nem alkalmasak a körülmények. Szerintem aki olyan, az gyerek nélkül is megszakítja a kapcsolatot, mert lusta fenntartani a barátságot, vagy csak megfáradt az életben, vagy már nem érdekled valamilyen oknál fogva. Amikor az első ilyennél panaszkodtam egy közös ismerősnek, hogy hogy lehet, hogy xy így lepattintott, pedig jóban voltunk, akkor azt mondta, hogy az emberek változnak. Ez sajnos így van, nem érdemes rágódni ezeken az embereken, hanem a meglévőkre kell koncentrálni.

Írtam, hogy nálunk is ugyanez volt a helyzet, mégse szakadt meg a kapcsolat. Akik igaz barátaid, azokról feltételezed hogy osztoznak az örömödben. Meg oké hogy meddő a pár, de lehet hogy ezt már rég feldolgozták, meg ki tudja, mennyire akartak egyáltalán gyereket.

Nálunk is, akinek nem lehet egyelőre gyereke, de szeretne, keresztanyja egy másik gyereknek, meg amúgy szereti a gyerekeket, úgyhogy nem törvényszerű, hogy emiatt meg kell szakadnia a kapcsolatnak. Itt egyszerűen csak arról van szó, hogy sz.arik a barátja fejére. Mellesleg attól mert még az asszonyok nem tartják a kapcsolatot, a két férfi akik eredeteileg barátok voltak, nyugodtan tarthatják, de ha erre sincs igény, akkor az nem a kérdező hibája.

Keresztszülő vagyok és úgy, hogy baráti pár gyereke, tehát nem vagyok rokon.

Én is látogathatnám gyakrabban a keresztgyerekem. De ennek az egyik oka az, hogy nem a szomszédban laknak, kocsival legalább egy óra az út csak oda. Hétköznaponként én dolgozom 5-ig, így elég nehezen tudnék utána átugrani. Másik oka meg bevallom az, hogy a kisgyerek korosztályhoz sajnos sok türelmem nincs. Nem a legjobb program, hogy átmegyek és abból az időből a 2/3-át végigüvölti. Ráadásul esély sem volt, hogy a szülőkkel akár 5 percet beszélgettünk volna nyugiban.

Most már iskolás lesz a keresztgyerekem, ezzel a korosztállyal már jobban el lehet játszani, akár beszélgetni, szóval remélem én is jobban fogom bírni. Viszont kötődés és közös programok szempontjából tényleg a távolság is kulcskérdés lehet.