Hogy viszonyuljak a párom sérült unokahúgához? Ha rájön a roham, ordít, visít, üt, vág mindenkit, és kb. mindentől rájön a roham?

Nem kell nekik gondozni, főleg, hogy jogilag semmi közük nem lesz soha egymáshoz. Feltéve, ha együtt maradnak felnőttkorig.

Én olyanról sem hallottam még, hogy vérszerinti unokatesók egymás gyámjai felnőttként.

Ha nő a kislány és nem tanulja meg az életet vagy nem növi ki a rohamokat, nem tanul meg járni, akkor lesz mellette egy gondozó. Folyamatosan lesz mellette egy gondozó. Vagy ha nagyon szr a helyzet, akkor intézet.

De ez az, hogy nem is unokatesók és soha nem is lesznek azok.

És ha egészséges lenne az unokahúg sem mennék hetente, két hetente családi ebédre/vacsira. Mert nem az én családom.

Az én családom a gyerekeim és ha keresztül megyünk ezen-azon, eltellik x év, elmélyül a kapcsolatunk x évnyi együttélés után, akkor a családom a párom és a gyerekeim lesznek.

De ha már ott vagyok, igyekeznék a gyerekeket másfele terelgetni, bármennyire is rosszul hangzik. Vagy arra törekednék, hogy tesóként foglalják le egymást vagy arra, hogy bratyizzanak másokkal is a párom családjából, ne csak a gyerekkel.