Hogy viszonyuljak a párom sérült unokahúgához? Ha rájön a roham, ordít, visít, üt, vág mindenkit, és kb. mindentől rájön a roham?

Ez az utolsó nagyon vicces, szakítana, mert a párja rokonának a gyereke nem egészséges:D

Nyilván nem vadidegenekhez kell menni sérült gyerekhez szoktatni a miénket, hanem a rokonokhoz, mi ez a rokoni fok? Unokatesó, másodunokatesó? Rokon, akkor is, ha sérült. Ezért kell NÉHA látogatni, és a szülőnek kell megoldani, hogy viszonylag jól érezzék magukat mindannyian a körülményekhez képest. Rokonlátogatni amúgy sem a legmurisabb dolog, de az emberi kapcsolatok sosem hibátlanok, meg kell tanítani a gyereket alkalmazkodni, megbocsátani, kihozni a legjobbat a rosszból, hogy emberi kapcsolatok képes legyen fenntartani. Aki még a párjával is szakítana, mert a párja rokonának a gyereke sérült, az egész biztosan egyedül marad(és lelki sérült)

Remélem látod utolsó, hogy közeleg az agorafóbia nálad, mert nem csak számodra tetsző emberek vannak utcán sem, bevásárlóközpontban sem, tömegközlekedésen sem, ügyintézős helyeken sem.. Nem tudsz mindenkit elkerülni, aki zavar, meg kell tanulni együtt élni másokkal. Az meg csúcs, hogy még a szerelmed is dobnád, mert a rokonának a rokona társaságában nem vagy szívesen.. Csak nem tizenéves vagy, hogy ilyen szélsőségesen gondolkodsz?:)

#15 3 éves gyereknek hogy lehet megmagyarázni? Fél. Ez egy ösztönös reakció nála.

Ha nem egy fogyatékos kislányról lenne szó, hanem bármiről, amitől a gyereked megrémülne, kitennéd annak, ha nem feltétlen muszáj? Kétlem, legalábbis ha normális vagy.

16os, naná, hogy kitesszük annak. 3 éves, félnek az árnyékuktól, állatoktól, sötéttől, rovaroktól, ételektől, hangos dolgoktól, ha víz éri az arcát, kinek mi a "keresztje", mégis kitesszük neki, nem csak akkor, ha muszáj, hanem akkor is, ha nem, mert az élet része. Nem fog belepusztulni, ha nem mosod meg az arcát, de te mégis megmosod. Nem létkérdés, hogy kimenjen nyáron a legyek/pillangók/rovarok közé a szabadba, de te kiviszed, szoktatod a környezetéhez, mert a mi dolgunk megmutatni, hogy "EGYÜTT" felvesszük a harcot a nem is ijesztő dolgokkal, és barátságossá, jobbá formáljuk! Nagyon nevetséges, hogy te nem csinálsz semmit, ami zavarhatja a 3 évesed. 3 éves, van, amelyik autóba sem akar ülni, mégsem maradsz otthon ezért. Nyilván csiítod, vígasztalod, de alapvetően segítesz neki megbirkózni a dolgokkal. Ha fél a mosdótól, élete végéig pisilhetne bilibe is, végülis nem muszáj, de te azért ráveszed könyvekkel, mesékkel, dalocskákkal, hogy csak a budiba csurrantson. UGyanez van emberekkel, köztük él, az egyik a rokona, nincs olyan, hogyha tart egy rokonától(hülyeségért), akkor megszakítjuk a kapcsolatot:D Bezzeg ha nem lenne sérült, hanem csak nagy lenne az orra, és attól tartana a háromévesed, hogy olyan, mint a vasorrú bábának a mesébe,, fele ilyen válaszokat sem kapnál:) Az enyém pl ebben a korban félt a fűben lépkedni mezítláb. Nem nagyon érdekelt, előbb rajtam volt, majd szép lassan lemászattam magamról, felhoztam a füvet magamra, hozzáérintettem a talpához, stb. Meg kell mutatni, hogy nem vészes, közben játszani, nevetni. Odaállsz a sérült gyerek mellé a tollal, megcsikized a nyakát és mondod "kerekecske gombocska, erre szalad a nyulacska" és máris élvezik a gyerekek, a tiéd is, a másik is.

Azért vagytok ellene, mert derogál, furcsa a helyzet, nem akartok vele foglalkozni, mert nehéz befogadni, hogy ilyen helyzetek is vannak, és mindenki kerülné azt, ami nem komfortos neki. Régen 100x ennyi helyzet nem volt komfortos, de szép lassan megtanultunk hozzászokni, ugye ez a sérülteknél ki szokott maradni, ezért tartunk itt, hogy kényelmetlen a helyzet, szabadulnátok. Ha hozzászoksz, nem fog zavarni(annyira), mert nyilván olyan, mintha sosem nőne fel, folyton egy nyafogós, sírós, ideges dackorszakost kellene mindig elviselni, az pedig rendkívül embertpróbáló(ugye a gyereksírás/hiszti stresszt vált ki az emberben). De néha el lehet viselni, hiszen a rokonod, és ha már ott vagy, kihozod belőle a legtöbbet, hogy a tiéd se féljen. Ki tudja, lehet, hogy a jövő úttörő gyógypedagógusa/neurológusa lehetne..

#17

Te olyasmit magyarázol bele abba, amit írtam, amit én nem írtam. Ez egy komoly érvelési hiba a részedről.

Ezért próbáltam kihangsúlyozni azzal, hogy olyannak nem tenném ki, aminek nem feltétlen muszáj. Persze te ezt kicsavarhatod, ahogy tetted is. Bravó! Igen, lehetnek hétköznapi félelmek, amikhez finoman hozzá próbálnám szoktatni. Mert mondjuk ha fél a bogaraktól, akkor annak lennének szakaszai, hogyan ismerkedjen velük, ami nem drasztikus. Pl. csak képen nézné őket először, nem pedig rádobnék egy cserebogarat a hajára, hadd lépjen ki a komfortzónájából.

A kérdésben szereplő fogyatékos kislány esetében nehéz lenne egy 3 éves gyerekkel összebarátkoztatni, mert, ahogy a kérdező is írta, a kislány kiszámíthatatlan. Ez az összeszoktatás elviekben tök egyszerűen hangzik. Gyakorlatban meg már kezdene a kis 3 éves feloldódni, mire váratlanul rátörne a roham a beteg kislányra. Amitől a 3 éves újfent megrémülne. Nem találnál olyan gyermekpszichológust, aki ilyen korú gyereknél javasolná az ilyen összeszoktatást. 3 évesen még nem fogja fel, miért van ez az egész, mi az a tolerancia, csak azt tudja, hogy a furcsa kislány bármikor megvadulhat, és ettől szorongani fog.

Ennek így, ennyi idősen nem tenném ki, mert biztos, hogy ellenkező hatást váltana ki nála.

Írta a Kérdező, hogy a felnőttek is csak csendben ülnek inkább, ha kitör a dili.

Én is bele képzelem magamat a dologba... Ott a 4 éves kislány, aki érez dolgokat belül, de nem tudja elmondani és tapasztal dolgokat a környezetéből, amiket nem tud beazonosítani. Ha veszélyben érzi magát, nem tud felállni és menekülni. Így ha éppen olyant érez, akkor az egyetlen amit tenni tud, hogy vadul ordít, hisztizik, csapkod. Nagyon ijesztő ez számomra is, bakker... Nem lát, nem beszél, nem jár.

Én is kényelmetlenül érezném magamat, csak én ezt el tudnám titkolni. De a gyerekem nem...

Én beszélgetnék őszintén erről a párommal. Ha már olyan komoly a kapcsolatunk, hogy a saját gyerekeimet rá merem bízni. Tehát van bizalom oda-vissza.

Viszont azt is megmondanám neki, hogy mi csak havi 1x tartanánk vele ilyen családigyüllésre, mert mi alapból ezt hozzuk otthonról. Szombaton közös vagy egyéni programok, vasárnap meg felkészülés és felkészítés a hétre, azt meg inkább otthon, csendben. Főleg, hogy nem is egy gyerek van.