Akiknek sérült gyereke van, azok hogy szerethetik a gyereküket, hogy szerethetik a gyereknevelést?

Ugye ez nem komoly? Nem csak szavakkal lehet pozitív visszajelzést adni.

A te gyereked is lebénulhat vagy lehet maradandó szellemi károsodása (kívánom, hogy ne legyen!) és te kellene, hogy ellásd… többé már nem szeretnéd? Többé már nem lennél az anyukája?

Sérült gyerekeim vannak. Nagyon szenvedek pont attól, amit írsz. Meg attól is, hogy ezekről beszélni sem szabad, mert aki nincs bennem csak sajnalkozik, aki meg benne van, az vagy csöndben szenved vagy teleharsogja erőszakosan az összes fórumon hogy az ő gyereke ezerszer szebb/jobb mint egy egészséges.

De ez van, igazából próbálok nem gondolni az ilyenekre, csak csinálom a dolgom, sokszor sirok is. Mert amúgy mit tehetnék? Nyilván végiggondoltam azt is hogy szép csendben véget vetek az eletemnek, de ha már ennyire mindegy, akkor megpróbálom kiélvezni azt a pár szép pillanatot, ami meg néha jut.

3! Az sehogy.

Autista lanyom van. Üt-ver minden nap, kiabálja rám, hogy nem szeret,hogy rossz anya vagyok.

Pedig aki ismer,látja,hogy születésétől csak őérte élünk a férjemmel, mindent megteszünk érte. Próbáljuk nevelni,tanítani. Én pedagógusként rengeteget foglalkozok vele. Mindenhová visszük,megyünk,nincs "bezárva".

Nagyon nehéz erőt meríteni. Mikor hazamegyek a munkából,és látom, hogy a férjem mennyire le van fáradva...

De csináljuk,nem adjuk fel.

Annyi a szerencse, hogy a lányunk beszél,és ki tudja mondani,hogy szeretlek. Valamint ölel is. Ha épp jó napja van....Ez rengeteget jelent.

Én értem, hogy nehéz és le a kalappal előttetek, de tényleg nem szeretitek a gyerekeiteket?

Nem ítélkezem, csak őszintén kíváncsi vagyok.

5! 4es vagyok.

Mi pl nagyon szeretjük a lányunkat. NAGYON. Ez a szeretet ad erőt.

Hiszen ha nem szeretnénk,nem is tudnánk vele ilyen szinten foglalkozni.

Nem tudom, honnan szűrted azt le,hogy nem szeretjük. Látszik,hogy nem vagy kapcsolatban sérült gyerekekkel,akkor nem kérdeznél ekkora butaságot.

Az,hogy leírom őszintén (én sose hazudok,ez se mindig jó...), hogy piszok nehéz vele,NEM egyenlő azzal, hogy nem szeretjük. Csak őszinte vagyok. Érted a különbséget?

Értő olvasás: nem a gyerekét nem szereti, hanem a nevelését utálja.

Ugyanúgy vagyunk mi is.

Miért? Mert kilátástalan.

Ezerszer többet beleadsz, mint aki egészségeset nevel és még sincs látszatja.

De, egyébként van: csak épp csak mi tudjuk, hogy honnan indultunk, mit értünk el, s ezért külső szemlélő csak legyint rá.

"Még csak itt tart, még csak ennyit tud, ó te szegény..."

Baszod.

Nem, nem csak itt tart, hanem MÁR itt tart. MÁR ilyen sokat tud.

És bár megtanultunk magasról tojni az emberek véleményére, mivel társadalomban élünk, nem kerülhetjük ki őket és fárasztó. Nagyon fárasztó magyarázni, "mentegetőzni", "győzködni" = amit a kérdező is kért, hogy hogy szerethetjük ezt az egészet.

Nem szeretjük, de őt igen, mert akkor is a miénk, ha ilyen.

Egyébként nekünk legalább van egy ép is, aki erőt ad.

Köszönöm, tudok olvasni és értelmezni azt is, amit olvasok.

,,Akiknek sérült gyereke van, azok hogy szerethetik a gyereküket, hogy szerethetik a gyereknevelést?” így hangzott az eredeti kérdés.

Csupán kíváncsiságból tettem fel a kérdésemet, ugyanis addig senki nem írta, hogy a gyerekét amúgy szereti.