Melyek a legnagyobb sérelmek a gyerekeitekkel szemben? Mi volt az, ami a legrosszabbul esett tőlük?

Sok sérelmem van sok mindenkivel szemben, és velem az a baj, hogy nem tudok felejteni.

De talán a legnagyobb sérelem a gyerekeimmel szemben, hogy az apjukat egyenrangúként tekintik velem.

A volt férjem ivott, minden pénzt elszedett, napi szinten megvert mindenféle mondvacsinált indokkal, a végén még a gyerekeket is bántotta. El kellett onnan menekülnünk, de akkor is zaklatott, laktunk anyaotthonban is. Évekig járkáltunk bíróságra, volt egy időszak, amikor a rám eső ételen kellett spórolnom úgy, hogy csak 2x ettem egy nap, hogy a gyerekeknek "mindenük" meglegyen.

Aztán most felvette a gyerekekkel a kapcsolatot, telefonon beszélnek minden héten, a nyáron pedig lementek hozzá 2 hétre.

Amikor visszajöttek, akkor jöttek ugye hozzánk nyaralni az unokatesók. Ott ültek a medencében, én meg a ruhákat terítettem ki. Szóba került, hogy ki melyik tesóját szereti jobban, meg ki melyik szülőjét. Akkor állt meg bennem a guta, amikor kimondta a középső gyerekem, hogy ő mindkét szülőjét egyformán szereti.

Nekem nincsenek sérelmeim a gyerekeimmel szemben, de egy dolog nagyon megragadt bennem:

4 éves volt a kisebbik gyerekem, amikor nagyon rossz anyagi helyzetbe kerültünk.

6 éves volt, amikor mondta, hogy kistraktort akar. Fél évig csipegettem le a pénzt az amúgy is kevés fizetésemből (a saját káromra), hogy megvegyek neki egy rohadt kistraktort, és még tettem is hozzá, mert utánfutós traktort vettem. Megvettem, és megleptem vele. Örült is neki addig, amíg anyósom be nem állítottak egy sokkal nagyobb, sokkal szebb traktorral, aminek még üvege meg kis fedett része is volt. Onnantól kezdve az én tőlem kapott traktor mintha nem is lett volna.

Majd aztán gondolt egyet, levette a kistraktorról az utánfutót és rá akarta tenni a nagy traktorra, hogy azt húzza maga után, de nem tudta, mert sokkal feljebb volt az odacsatolós része (értsétek ahogy én akarom), és nem lehetett rátenni. Akkor mondta a nagyanyja, hogy "Hagyjad fiam, mert kisebb", erre a fiam azt mondta, hogy "Ha anya kicsit jobbat vett volna, akkor jó lenne".

Egy világ omlott össze bennem, mert én akkor az életemet kifizettem a használt boltban. Megtehettem volna azt, hogy kap egy kisautót, vagy egy plüss macit, de nem, én megvettem egy traktort utánfutóval, és le volt nézve, el volt felejtve. Csak akkor volt elővéve, ha jöttek hozzánk más gyerekek is. De általában a vendég gyerek volt a kistraktorral, ő meg a naggyal.

#2es remélem tudod, hogy ebben a sztoriban nem a gyerek a hibás, hanem az anyósod...?

A minimum hogy megkérdem a gyerek anyját, vigyem-e a játékot amit kitaláltam neki, vagy ne. Gondolom a gyereknek nincs sok fogalma a pénzügyi helyzetedről, nekem nagyon fura hogy rá neheztelsz.

#1

A gyerekek általában úgy működnek, hogy a rossz szülőt is szeretik, akármit is tett ellenük.

Én ismertem egy anyának nem nevezhető szörnyet, aki egyedül nevelte a kislányát, akit éheztetett, patkányok közt tartott, káposztareszelővel verte a hátát. Mikor ez utóbbi kiderült az iskolában, a rendőrség és a gyámügy vitte el az iskolából a 8-10 év körüli kislányt. Mégis torka szakadtából sírt, hogy ne vigyék el az anyukájától.

#7

Azért én szülőként elgondolkodnék, miért menekült el így a lányom, mit tettem vagy mit nem tettem, hogy olyan környezetben kötött végül ki.

Azért merem ezt írni, mert az én húgom is hasonlóan lépett le 18 évesen anyáméktól, egy fokkal normálisabb élethelyzetbe, mint a te lányod, de egy lelkileg bántalmazó kapcsolatba, amiben 4 évig kínlódott. Én tudtam, mi vezetett odáig nála. Tudtam, hogy persze, szerelmes is, de attól még ez menekülés volt, épp ezért átgondolatlan, és nem is sült jó ki belőle.

Szerény anyagi körülmények között éltünk. Kaptunk az unokatesótól egy általa kinőtt blúzt. Mindkét lányom szerette volna, mert "divatos" volt . (Kb 12-13 évesek lehettek akkor) Megelégeltem, hogy veszekednek rajta, hogy melyikük hordja, mérgemben széttéptem a blúzt, hogy akkor egyiké se legyen. Erre a kisebbik lányom bosszúból széttépte az én egyik kedvenc blúzom. Tudom, én is hibáztam, de ez a tüske azóta is bennem van.

Meg is erdemeleted. Borzasztó a problémamegoldási készséged.