Miért lett divat a kamaszoknál a flegmázás, a teljes megjátszás, a felszínesség?
Teljesen megjátszák magukat mindenki előtt, de olyan jól, hogy nek lehet tudni, hogy amit felvesznek stílust az igazi vagy nem.
Unokaöcséimen, unokahúgaimon és barátain látom, hogy felvesznek egy szerepet, amit napi 24-be tudnak játszani. Rendesen megtervezik, mikor mit fognak és kinek írni, és nem mernek a párjukkal normálisan beszélni, mindent vagy ők, vagy a párjuk nyel le. Egyik utálja a másikat, tudja, hogy kibeszéli, tovább adja a háta mögött a titkokat, bizalmas dolgokat, de ugyanúgy jópofiznak a másik szemébe. Ennek mi értelme? Ha valamit nem kedvelek, akkor minek kell vele jópofizni meg elmenni sétálni?
Én se vagyok öreg, 27 éves vagyok (féltesóim sokkal idősebbek nálam, és a legkisebb unokahúgom születésénel is csak 17 voltam), de valahogy nagyon nem tudok ezzel a gondolkodásmóddal azonosulni, főleg hogy ők is idegesítik ezzel egymást.
válasza:haha lol, komoly kérdés?
ez mindig így volt és mindig így is lesz. csak nekünk fura akik nem vagyunk benne.
a kamaszok flegmák, nyeglék, felszínesek.
még keresik önmagukat, a stílusukat, egyáltalán az irányt az életben. akik kicsit félénkebbek vagy nem az alfák a csapatban azok elnyomják a véleményüket nehogy cikik legyenek.
miért ilyen mindegyik? csordaszellem…
egyébként felszínes, hazug, szemedbe jópofizó hátad mögött kibeszélő embereket a felnőttek között is találsz dögivel.
válasza:Jaj istenem, úgy teszel, mintha te 100 éve lettél volna kamasz. Én 10 évvel vagyok nálad idősebb, de kristálytisztán emlékszem, hogy mi is megjátszósak és flegmák voltunk. És még ki is beszéltük egymást a másik háta mögött.
Te talán egy kő alatt töltötted a kamaszkorodat, hogy azt hiszed, ez csak most "divat"?
válasza:A felnőttek ezerszer jobban megjátsszák magukat. Egész kicsi gyerekként leszűrtem, anyámék mennyivel másabbak másokkal, mint általában.
Egy kamasz még keresi önmagát, kialakulóban van, és igen, átmenetileg magára vesz egy stílust, ami normális ebben a korszakban. Nem kell +10 évvel játszanod a nagy felnőttet. 😉
Én 33 vagyok, a kamaszok pont olyanok, mint mi voltunk, a divat, az eszközök változtak, de az énkeresés ugyanaz.
válasza:29 éves vagyok, de az “én időmben” is így volt. A gyerekek marha gonoszak tudnak lenni, csomószor szándékosan kicsesznek egymással stb.
Két lehetőség van, amennyire én láttam:
1. Aki be akar illeszkedni felveszi ugyanezt a szerepet és játssza amíg kell, így lesznek “barátai”
2. Elkerüli a kapcsolatokat és marad magányosan, kockáztatja hogy célpontjává válik a többinek
Én a 2. verziót választottam. Csak felszínes, laza osztálytársi kapcsoltaim voltak, de így is lefárasztott sokszor az egész.
A felnőttek is egyébként ugyanezt csinálják, csak ott már könnyebb elkerülni egymást.
válasza:Mindig az hordja fenn a fejét, akinek üres.
Amúgy tök szánalmasak a megfelelési kényszerükkel, a csordaszellemükkel meg a gyök kettes IQ-jukkal egyetemben.
válasza:Ez nem újkeletű, én is ilyen voltam. Aztán meg kellett tanulnom, hogy nem én vagyok a világ közepe.
N
válasza: válasza:Bezzeg mi még becsültük a munkát, tiszteltük az idősebbeket, és ha a tanár megpofozott, utána megköszöntük neki, ugye?
Ja, nem. :))
válasza:Ez mindig így volt és lesz is..
Én is ilyen voltam 20 éve
A leválás része.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!