Hogy legyek normális?

Nem akarok nagyon belemenni, napokig írhatnám a sztorikat, inkább csak összegzem:

Szinte bármit megtettem régen egy kis figyelemért, néha most is. Jól esik, a suliban is én voltam a nagyszájú gyerek, akit sokan jófejnek tartanak, de csak azért voltam olyan, amilyen, mert legalább addig is rám figyeltek. Persze ez nekem akkor még nem tűnt fel.

Számomra minden cél, amit kitűztem magam elé, részben csak azért motivál, mert tudom, hogy azzal talán egy picit felfigyelnek rám az emberek.

Példa: Szép, jó állapotú veterán autóm van, ritka típus. Nagyon jó érzés, mikor odajönnek, kérdezősködnek, dícsérik az autót.🤷‍♂️ Valahol ez is motivál.

"Jófejnek" is csak azért tartanak sokan, mert úgy nagyjából sikerült kitapasztalnom azt, hogy mikor mit kell mondani, hogy annak tartsanak. Ez nem én vagyok, ezelőtt egy gátlásokkal teli, csendes "jó kisfiú" voltam. Utáltam az olyan embereket, amilyen most vagyok. Tulajdonképpen ők tettek ilyenné.

Ez normális? Mit tegyek, hogy ne függjek másoktól ennyire? Mi motiváljon, ha nem az, hogy másokhoz viszonyítom magam?