Ma már csak a felszínes barátságokra van embereknek igénye?

Nekem eleve kevés barátom van, nem vagyok túl jó "barátkozásból". De a testvéremmel és természetesen a férjemmel ilyen a kapcsolatom, amit leírsz. A szüleimmel is.

Szerintem alaptalanul általánosítasz. Ilyen szintű elköteleződésre mindig is nehezen szánták rá magukat az emberek, érthető okokból. De nem nehezebben ma, mint régen. Ma is előfordul ilyen, csak ritka, ahogy mindig is ritka volt.

Nekem van néhány közeli barátom. Már 20 vagy több éve ők a barátaim. Bármiről tudunk beszélni, nem felszínes a barátságunk.

De ahogy látom a környezetemben, szinte mindenkineknvan 1-2 ilyen közeli barátja.

Ez nem "ma már" kérdése. Ha engem megismernél, rólam is az lenne a véleményed, hogy csak a felszínes barátságokra van igényem, mert jól el lehet velem szórakozgatni meg röhögcsélni, de megnyílni gyakorlatilag senkinek nem szoktam. Elhiheted, van oka. Egyetlen barátnőm van, aki tényleg igazi, több nem azért, mert "nincs rá igényem", hanem mert tartok attól, hogy át leszek verve. Megesett ilyesmi fiatalabb koromban épp elégszer.

Vannak egyébként, akik ennek ellenére a bizalmukba fogadnak, elmondanak sokmindent, ezt meghallgatom, nem adom tovább, de viszonozni nem tudom. Ez van. Aki egyszer megégette magát, mindig félni fog a tűztől. És én nem csak egyszer égettem meg magam.

Szintet csak akkor tudsz lépni ha nagyon kompatibilisek vagytok, és nagyon egy hullámhosszon vagytok! Ezt eröltetni nem lehet, ez jön vagy nem jön.

A világ kifordul magából, emellett rohanó világot élünk. Munka, család, otthoni dolgok, minden napok terhei. Embereknek nincsen ideje másokra, mert mindig van valami fontosabb. Sokan meg persze csak akkor jelennek meg hogyha nagyon kell valami.

Ha valakihez nagyon közelitesz előfordulhat hogy félreérti, főleg ha azonos neműek vagytok. Ha meg nem, akkor azért. ;)