Ettől én miért lennék rossz anya?

Ugyanazt magyarázod. Nem voltam a kérdező helyzetében, de sok ilyen anyukáról hallottam, és én nem tudok ítélkezni. Talán azért, mert pszichológia témájában elég sokat tudok laikusként is, hogy fel bírjam fogni, nem működik mindenkinél egyformán.

Ő nem látott ebben rosszat, hogy szakszemélyzetre bízta a babáját, amíg ő próbált pihenni. Ráadásul, mint írták,ez sok helyen bevett szokás, ezért aztán pláne nem látnak benne kivetni valót. Maguk a kórházi dolgozók is biztatják a fiatal anyukát: tessék pihenni, a baba jó helyen lesz nálunk.

Miért kéne kételkednie? És igen, még nem alakult ki benne csettintésre a kötődés, elhiszi, hogy ez így rendben van.

Utolsó (vagy a végén valahanyadik)! Nem, a kórházi alkalmazottak nem arra buzdítják a friss anyukákat, hogy mindhárom (vagy 4) kórházban töltött éjszakán hagyják bent a csecsemősöknek az újszülöttjüket (legalábbis a babamama-barát kórházakban nem) . Az valóban érthető, ha a szülés éjszakáján pihenni akar az anyuka, valóban erre buzdítják a csecsemősök is. De hogy a következő estéken is bent hagyja??? Ezt tényleg nem értem. Ezt mi indokolja? Oké, pihenni akar, kipiheni magát a szülés után. A hüvelyi szüléssel szült anyukák többsége a szülés másnapján már vígan elvan, még a császárosoknak is mozogniuk kell, mert úgy hamarabb regenerálódnak. Ebbe nem fér bele az, hogy az újszülöttjét maga mellett tudja? Tényleg nem értem.

Írta itt valaki, hogy a frissen szült anyukával szemben támasztott elvárások a depresszió melegágya, ráadásul még mi (jóérzésű) anyukák is őt ostorozzuk. Oké, legyen, ne bántsuk, de akkor ismerje föl, hogy óriási érzelmi hiányosságai vannak, ez pedig nem normális, hanem segítségért kiált. Az ilyen anyuka ne hangoztassa meggyőződéssel, hogy minek legyen mellette a babája, lesz még 3 évük közösen (megsúgom, nem 3 év, hanem egy egész élet felelőssége kezdődik ott, amikor kibújik a kisbabád), hanem gondolja végig, miért nem ébred egy pici empátia sem benne a saját újszülöttje iránt és kérjen segítséget.

"Az ilyen anyuka ne hangoztassa meggyőződéssel, hogy minek legyen mellette a babája, lesz még 3 évük közösen (megsúgom, nem 3 év, hanem egy egész élet felelőssége kezdődik ott, amikor kibújik a kisbabád), hanem gondolja végig, miért nem ébred egy pici empátia sem benne a saját újszülöttje iránt és kérjen segítséget."

Totál egyetértek. Abszolút felfoghatatlan számomra, hogy ha valaki akarta és tervezte ezt a gyereket, akkor 9 hónap alatt semmilyen minimális kötődés sem alakul ki a gyerek irányába, semmilyen felelősségtudat vagy kötelességérzet.

Nevezhetnénk ezt szülés előtti depressziónak, adjunk akkor ennek is nevet. Ha valaki érzi, hogy annyira kötődése sincs a saját születendő gyereke iránt, hogy érdeklje, hogy érzi magát az első óráiban, napjaiban a gyerek, ha ilyen közömbös a magzat iránt, hogy azt érzi ennyi hónap után, minek legyen vele, majd lesznek még együtt eleget, akkor az már szülés előtt menjen el pszichológushoz, mert ott valami mentális-érzelmi probléma van.