Miért vállal so k ember 2-3-4 gyereket, ha nincs meg hozzá az anyagi körülményük?

Én olyat ismerek akinek a babáját már pocakban műteni kellett + születés után spéci tornák,spéci gyógyszerek és spéci műtétek a világ túloldalán.Ők pld jó anyagi körülmények között voltak a babavárás elején, aztán mégis rászorultak mások segítségére, ahhoz hogy a gyerekük jövőjét a lehető legjobban tudják támogatni, hogy minél jobban élhessen felnőttként.Náluk amúgy ezért nem is lett második gyerek, viszont bárkinél bármi olyan lehet, amiről lövésünk sincs.És bárki kerülhet ilyen helyzetbe, az is akinek most épp biztos alapjai vannak.

Az meg hogy hó végén valakinek már meg kell fontolnia mire költ nem is csoda.Olyan árak vannak, hogy már lassan annak is luxus strandolni, meg ilyesmi, aki amúgy viszonylag jól van anyagilag.Annyit nem emelkedtek a fizetések, mint amilyen infláció van pillanatnyilag.És inkább ne menjen, mert akkor legalább az látszik, hogy van agya és látja meddig ér a takaró...

Én a Semmelweis nap miatt nem dolgozom. De igen szerencsés vagyok, mert az én szüleim is úgy vállaltak gyereket, hogy mindent biztosítani tudjanak nekünk: jó iskolák, magántanár, táborok, foglalkozások, sport, utazások,.. első lakás

A férjemmel is külön-külön is el tudnánk tartani a gyerekeinket és pont annyit (2) vállaltunk amennyi belefér, anélkül hogy a gyerekeknek vagy akár nekünk csökkenne az életszínvonalunk. De biztosítani szeretnénk nekik minden lehetőséget, amit mi is megkaptunk: nyelvtanulást, külföldön tanulást. lakást stb.

Egyébként ha gyeden elhagynak akkor is van annyi saját megtakarításom, hogy el tudom tartani magunkat és ha kell dolgozni is tudok. Illetve passzív jövedelmi forrásaink is vannak.

Én szörnyen sajnálom a gyerekeket akiket rossz körülmények közé szülnek, mert sajnos a legtöbb esetben nem valami váratlan esemény, haláleset sodorja oda a családot, hanem eleve a semmire szülnek.. szoktam segíteni is a gyerekeknek es a tapasztalat az, hogy a szülőknek semmi munka nem jó, mindig mindenre van kifogás, csak az ingyen cuccok, ingyen pénz kell.. sajnos.

Én és a férjem keményen tanultunk az egyetemen, keményen dolgoztunk és tanultunk egyetem után is, hogy meg tudjuk alapozni azt ahogy most élünk. Persze a szüleinknek mi is sokat köszönhetünk, de sokat is dolgoztunk mindenért.

Ahol a gyerekek nem kapnak lehetőségeket ott a szülő igenis hibás és felelős.

"elszörnyülködünk azon, hogy azokból a gyerekekből milyen felnőttek lesznek, ha nincs meg hozzá a megfelelő családi háttér, ami magában tartalmazza a szeretetet és az anyagi hátteret is"

Elszörnyülködtök? Mint olyan felnőtt, akinek gyermekkora nagy részében már hiányzott az anyagi háttér, biztosíthatlak, hogy teljesen normális, életképes, átlagos felnőtt lett belőlem. Lelki nyomorék sem vagyok, nem is kukázok, stb. Megteremtettem magamnak, amit édesanyámnak minden erőfeszítése ellenére sem sikerült a szüleim válása után. Hogy inkább akkor ne szült volna meg, mi? Azért ezt én nem így gondolom, ne haragudjon meh a világ. Ne fáraszd magad a szörnyülködéssel. Nem attól lesz egy gyermekből a te olvasatodban különb, vagy normális felnőtt, hogy megkapta a 86. játékot az xbox-ba. A lényeg, hogy az alapvető érzelmi és fizikai szükségletei ki legyenek elégítve a gyermeknek. Gondolom a lehetőségeikhez mérten az általad szapult szülők is mindent megadnak a gyermekeiknek. Remélhetőleg. Az anyagi helyzet meg egy állapot. Bárkivel megtörténhet, hogy mindenét elveszíti. Nem csak a gazdagok kiváltsága a szaporodás.

Mondjuk nekem azért meglepő ez a hozzáállás, hogy azzal kalkulál valaki, hogy majd meghal/lelép a házastárs, de bezzeg aki okos, és tervez, és tanul, az nen olyan hülye, mint a többi. Itt is le lett pontozva akinek meghalt az apukája, és nehezebb volt a családnak.

Szerintem azért nincs az az ember akit nem viselne meg anyagilag is, ha hirtelen egyedül maradna. Ok, eltarja a saját fizuból, de gondolom senkinek nincs annyi szabija egyedül, hogy pl megoldja a gyerekek felügyeletét egész nyárra. Ja, persze, van zsozsó, be lehet vágni 8 taborba, problem solved...

Nekem 4 diplomám van, plusz pdh, férjemnek 3, van magánrendelése, mindketten beszélnünk angolul, mindkettőnk végzettsége piacképes külföldön. Most várom a 4.gyereket, van hitelmentes házunk, kocsink. De ha a csed alatt meghalna a férjem, bizony én se kerülnél könnyű helyzetbe, hiàba tudnék dolgozni, jól keresni, én spec magamnak szültem a gyerekeket, nem a babysitternek, meg a bölcsinek,délbe hozom őket haza. Egyedül, egy fős keresőként ez nyilván nem működne. Nem minden a pénz, ha egy gyerekem lenne, mellette se lehet korlátlan mennyiséget dolgozni, amennyiben hétköznap is szetetnék vele kapcsolatot, nem csak 6-8-ig este.

35. De valószínűleg te nem kerülnél olyan helyzetbe, hogy élelmiszert, gyerekruhát, stb kelljen kérned idegenektől.

Most itt pont erről van szó, rengeteg család az alapvető szükségleteket sem tudja biztosítani a gyerekeinek. Az részletkérdés, hogy van aki otthon tud maradni 3 évig, mert a férje fizetéséből is megélnek és van akinek korábban vissza kell menni. De azért más az, hogyha szükség van rá akkor vissza tudsz menni és fent tudod tartani a családot.

"elszörnyülködünk azon, hogy azokból a gyerekekből milyen felnőttek lesznek, ha nincs meg hozzá a megfelelő családi háttér, ami magában tartalmazza a szeretetet és az anyagi hátteret is"

Szerintem meg ezzel inkább magadat akarod nyugtatni hogy hozzájuk képest te milyen jól csinálod.

Felmerült több dolog amire reagálnék.

Szeretettel valóban nem tudod kifizetni a csekkeket meg enni adni a gyerekeknek, de még mindig jobb, hogy van egy szerető, támogató közeg, mintha az sincs. Van sok család, ahol folyton megy a lelki terror, ráadásul még szegények is, az tényleg egy sokkal reménytelenebb helyzet, úgyhogy a szeretet fontosságát nem szabad lebecsülni. Lehet, hogy nincs pénz adidas meg nike cuccokra, de van egy olyan anyád és apád, akitől amúgy tudsz tanulni, van egy értékrend, amit továbbviszel, és segít nem elkallódni, megállni a helyed az életben. És nyilván bármikor visszamehetsz hozzájuk egy kedves szóért. Ez szerintem nagyon fontos, a mai anyagias világban ez már teljesen elfelejtődött.

Másik meg az, hogy mi számít jólétnek? Meg lehet elégedni egy szinttel, amikor úgy vagy vele, hogy inkább lesz több szabadidőd, inkább kevésbé vagy stresszes, mert olyan munkát végzel ami nem fizet annyira jól, de legalább nyugis. Cserébe persze nincs Audid, meg még 50 nm-rel nagyobb házad, de van időd a gyerekekre, magadra, stb. És valóban, miért kéne 3000 Ft-ért gombóc fagyira költeni, amikor az auchanos fagyi finomabb mint a carte d'or és 3000-ből vehetsz 2-t is.

Amúgy én se arról beszélek hogy éhezzenek a gyerekek, meg rongyokban járjanak, de szerintem többet ér, ha van egy értékrend, amit át tudsz nekik adni, van idő beszélgetésekre, közös programokra, stb. Sokan szerintem görcsösen meg akarnak ugrani egy szintet, hogy amíg nincs saját lakása minden gyereknek, addig belegebednek a munkába, közben meg elfelejtik élvezni az életet és a gyerekekkel töltött időt. Ja és persze nyilván lenézik azt, aki nem így gondolkodik, mert ha nincs lakása a gyereknek, az a nyomor kategória.