Tényleg ennyi szülő megbánja, hogy gyereket vállalt? Ez nagyon durva.

Tessék, negatív példa: Van egy barátnőm. Ő egy nagyon szabad lelkű nő, fiatalon minden kapcsolatát így kezdte:"Nincs házasság, nem főzök, nem szülök"

Aztán beteg lett az anyukája, rákos. Mivel ő volt a legidősebb gyereke, neki kezdte el mondogatni, hogy adjon neki egy unokát. A barátnőm abban reménykedett, hogy egy bébi erőt ad majd a mamának, és talán segít neki meggyógyulni. Szült egy fiút, 3 hónapos volt, amikor kiderült, hogy örökölt az apjától egy betegséget, ami miatt fel kellett nyitni a koponyáját, pontosabban feldarabolni. Most ott tartanak, hogy vagy lesz egy egészséges gyerekük, vagy lesz egy szellemileg sérült gyerekük, vagy meghal. Senki sem tudja nekik megmondani, hogy mit hoz a jövő, kb a jószerencsén múlik minden. Ő megbánta, és ha visszamehetne az időben, nem szülné meg, pedig nagyon szereti, és mindent megtesz a gyerekért.

Van, aki megvannak, van, aki nem. Előre nem tudhatod. Ha valaki kifog egy nagyon problémás gyereket, xar kapcsolatban van, nehéz anyagi helyzetben kerül, stb esélyes, hogy megbanja.

Nekem pl problémás gyerekem van, az apjával soha semmilyen kapcsolata nem volt, meggondolta magát a terhesség alatt. Mégis a kamaszkor lett az, amikor konkrétan megbantam, hogy vállaltam.

A gyermekvállalásra nem lehet felkészülni, elmondomiért.

Nincs 2 egyforma baba/gyermek a világon, mint ahogy nincs 2 egyforma szülő és élethelyzet sem!

Lehet példákat olvasgatni, elgondolkodni rajta és az alapján dönteni, hogy vállalsz vagy nem vállalsz gyermeket, de akkor sosem fogod megtudni, hogy valójában milyen lett volna. Amíg fiatal az ember tele van célokkal, tervekkel, de ahogy idősödik rájön az élet valódi értelmére, ami a család= szeretet. Akkor már hiába bánkódsz, nem tudod visszaforgatni az idő kerekét.

Szóval én azt javaslom, hogy ebben a kérdésben ne mások példájából táplálkozz, mert az nem a te életed! Nálad egészen más lenne a helyzet...

Megbántam, mert kéthetente egyszeri láthatás az nem apaság, az semmi. Az aktuálisan jelenlévő férfi több apaszerepet kap, mint amit a törvények a vér szerinti apáknak biztosítanak. Akkor minek örüljek? Hogy semmiféle gyakorlati beleszólásom nincs annak a fejlődésébe, akit 6 évig terelgettem és próbáltam óvni-nevelni? Hogy a kommunikációnk a köztes időben idegenek által beszabályozott idejű telefonhívásokra redukálódott? A lassú eltávolodás megélésének, ahogy idegenné válik a saját gyerekem?

Aztán jönnek a bölcsességek: azt az időt kell kihasználni, ami van!

Ja. Ez kb annyira biztató, mint elmagyarázni egy édesanyának, hogy a frissen született babáját onnantól csak kéthetente tarthatja a karjában és örüljön neki, hogy ennyi van. Nem annyira örömteli gondolat, ugye?

Szóval megbántam. Ha szarnék az egészre akkor nem foglalkoztatna, így viszont élvezhetem a csodás gyermekelhelyezési rendszer előnyeit, mint másodrendű szülő.

16!

Nem minden gyereknek jó a megosztott elhelyezés.

19

Az apan múlik, hogy megszakad e. Olvasgass itt a kerdeseknel, hány valamikor így felnott gyereknek van rossz élménye