Vinnétek így játszótérre/ közösségbe?
Autista gyermekről van szó, aki nem agresszív, nem is vesz tudomást a többi gyerekről.
Nem érti a beszédet, így ha rászólok, hogy valamit nem szabad, akkor rám sem néz. Kénytelen vagyok közbeavatkozni ilyenkor, amire ő óriási hisztivel reagál. Sír, rúgkapál.
Mindenki minket bámul ilyenkor és neveletlennek gondolják a gyerkőcöt.
Panelban lakunk nincs udvarunk. Ti vinnétek így közösségbe? Hogyan reagalnátok le az ilyen eseteket?
18-as!
Ezek a tünetei:
Nem beszél egyáltalán, nem érti amit mondunk, nem hallgat a nevére. Nem mutogat, tehát nonverbális módon sem kommunikál.
Csak 1-2 másodpercre néz a szemünkbe. Nehezen veszi fel a szemkontaktust.
Nem tapsol, nem integet, nem ad puszit.
Ölelést nem szereti. Kezét nem lehet megfogni ha kimegyünk az utcára. Nem hajlandó velünk együtt sétálni a megadott irányba, kinéz egy pontot és ott szaladgál oda-vissza.
Fejéhez nem érhet semmi, se víz, se sapka, se hajnyíró.
Fél bizonyos zajoktól pl porszívó, hajszárító, stb.
Nagyrészt tápszert eszik. Más kaját csak leturmixolva fogad el.
Vannak fura mozgásai pl forog körbe, oda-vissza rohangál a lakásban, fejét rázza.
Gyerekekről nem vesz tudomást.
Ha ott hagyjuk valahol, pl gyógypedagógusnál, nem keres minket.
válasza:Szerintem egy játszótéren már a játékából látni, hogy gondja van, így megértik, ha vmi miatt elkezd rugdalózni.
Persze mindig vannak rosszindulatú emberek, de velük ne foglalkozz.
Inkább az a kérdés, hogy reagál a többi gyerek tevékenységére, pl ha más is odamegy ahhoz a játékhoz, ami neki tetszik, megzavarja őt.
Légy résen mindig, főleg, hogy az átlag gyerekeknek is tanulniuk kell a szocializációt, ők sem fognak minden esetben tökéletesen viselkedni.
De próbáld meg, max nem viszed többet (mostanában).
válasza:Én vittem a legrosszabb/legnehezebb időszakunkban is. (lányomnál is a 2 éves kor volt a legrázósabb).
Mindig kerestem az olyan játszóteret, ahol kevesen voltak, vagy volt néhány ismerős szülő, aki tudta mi a helyzet a gyerekemmel, így nem ítélkeztek. Voltak hatalmas sikítós/tomboló melt down-ok, de igyekeztem folyamatosan tanítani, hogyan kell viselkedni vagy barátkozni. Nálunk nagyon bejött a labda. Megtanulta, hogy azzal kapcsolódhat másokhoz, együtt tudnak labdázni. Ameddig nem beszélt, mellette voltam, beszéltem helyette, érzékenyítettem a környezetet, segítettem neki a játékban.
Sokszor néztek ránk csúnyán, nagyon sokszor kaptunk beszólást, ezeket a lányom nem vette magára, nekem viszont meg kellett tanulnom ezeket helyén kezelni és elengedni a fülem mellett. Szóval együtt fejlődtem a gyerekkel. Piszkosul nehéz év volt, de nálunk szerencsére rohamosan javult az állapota. Én azt mondom, hogy neki való (kisebb) közösségbe vidd, megéri!
válasza: válasza:24, autistaként nem tudod, hogy nincs két egyforma autista?
Én pl: abszolút jól éreztem magam társaságban. Nem nagyban, hanem 3 állandó barátom társaságában. Őket pedig óvodában ismertem meg és általános iskolában lettünk jóban. Ha a szüleim nem "erőltették" volna, sok mindenről lemaradok.
Lányom is auti. Szeret játszóteretni, holott nem volt mindig így. Amikor kicsi volt, akkor mentünk, amikor senki nem volt. A hintát imádta, ki se lehetett robbantani. Kédőbb már elviselt egy-két gyereket, messziről. Mostanra pedig már csak azt nem szereti, ha tömeg van, de ő kéri, hogy menjünk.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!