Anyukák szorongással! Hogyan látjátok el a mindennapi feladatokat?

Én a gyereknek bármit elintezek, mert ő nem tudja, de pl 3 évig húztam a saját rakszűrésemet aztán ott gyorsan kértem teljes onkológiai szűrést. Kaptam 5 beutalót. Mire eljutottam lelkileg oda, hogy a rákszűrés után kérjek az 5 vizsgálatra időpontot, bőven lejárt a 3 hónap és semmi nem valósult meg.

A férjem nem érti, csak veszekedett, hogy a csaladban is volt és van rákos, miért nem tudtam végigcsinálni. Tudom, hogy kéne, de ez az egész egy őrület, nehéz megmagyarazni.

Ja de pl csináltam olyat h felcsereltem a napot és az órát a gyerek egyik vizsgálatánál, mire leírtam, annyira para volt rajtam. Dupla szívás, mert hosszú órákig tartott mire bejutottunk, beszélni kellett hogy miért nem hivnak be, kezelni a türelmetlen gyereket, ideges a férj és senki nem veszi jó néven ha eléjük mész be, uh azóta erre nagyon nagyon figyelek és 2x visszakérdezem, telefonon lefotózom stb. De így is van hogy aznap sehol sem találom a pontos dátumot, szerencse h azért emlékszem rá.

De ilyenre is figyeljetek!

Én is szorongok. De csak a telefonálástól. Gyűlölöm. Ezerszer inkább írok. Inkább kikeresek egy email címet és arra írok ha szeretnék valamit. A nagyobb lányaim sulijával kapcsolatban is, inkább írok a tanároknak. Párom ki van tőlem készülve, mert nem érti, hogy nekem trauma, hogy hirtelen nem tudok mit mondani, nem látom a vonal másik végén a fejeket, milyen arcot vág stb, félek, hogy lecsesznek valami miatt vagy bunkóskodnak. Egész életemben így volt, sőt gyerekkoromban még rosszabb, de sajnos az oviban és iskolában is tettek róla, hogy szorongjak. Egy boltba sem mertem bemenni egyedül, mert féltem, hogy valami rosszat csinálok vagy csak nem vagyok szimpatikus és bunkók lesznek velem, én meg a stressz hatására rosszul leszek.

Kezeltek engem is Seroprammal meg minden kutyafülével, semmit nem segített. A gyerekek megedzettek annyira, hogy a mindennapi életben elboldogulok már simán, viszont a telefonálás örök mumus marad, van hogy napokig készülök rá.