Akik hezitáltak azon, legyen-e harmadik gyerekük, mi alapján sikerült végül döntenetek? És mire jutottatok?

Az anyagiak nem kifogás?!

Hat nem tudom... azért nekem (hiaba van jol fizető munkank mind a kettőnknek) igencsak "fáj" kifzetni egy 50ezres nyari tábort. Nem mindegy hogy 100 vagy 150 ezer...

Vagy hogy jogsit kifizetni 2 vagy 3x par száz ezerért...

Vagy épp az egyetem...

Arról nem is beszélek, hogy utjukra bocsátani őket akar egy házzal, vagy pár millióval... ez is 2x vagy 3x...

De, igen is kifogás az anyagiak.

Nyilván minél kisebbek, annál "olcsobbak", mert egy oviba, vagy általános ,esetleg közepsuliba nem olyan hajj de nagyok a kiadások. (Mondjuk sokszor ott is belenyulnak már az ember zsebébe).

Kisgyerek kisgond, nagy gyerek nagygond... ahogy a mondás tartja...

Az meg, hogy majd lesz valahogy, na erre nem lehet gyereket vállalni.

Én is hezitálok. Sokat beszélgettünk a 3.babárol.

Az én fejemben is sok a kifogás 😅

De emelett sokszor előjön a vágy is.

A 3-as válaszolónak, nem csok miatt. Nagyon jó az anyagi helyzetünk. Jelenleg olyannyira ,hogy ha 3-as ikrekkel lennék várandós sem èreznènk meg.

Hónapok óta nem tudok döntést hozni 😞

De ha megszületett megírom ,hogyan alakult 😀

Nálunk kb ugyanaz, mint a 2. válaszolónál. Ha lenne 3., Igencsak nagy bővítés kellene, vagy másik ház, amit még tudnánk nehezen oldani, de már nem szeretnénk bevállalni.

Többi okunk arra, hogy ne legyen 3.:

Problémás volt mind a 2 terhességem, a 2.problémásabb, mint az 1., nagyon félnék meg 1et vállalni így.

Időbeosztás, idegekkel bírni 3 gyereket. Nos 2 fiam van, akik eléggé rossz csontok, az egyik problémás gyerek, imádom őket, de na... Elég a 2. Ha a 3. Is problémás lenne, nehezen bírnám.

A 2.kal 1,5 évig küzdöttünk, hogy legalább 3 órát aludjon egyben, iszonyatosan hasfájós volt, még 1x nem szeretném átélni 2 gyerek mellett.

És a saját megfigyelések ismerősi, rokoni körben, hogy ahol csak 2 gyerek van, ott sokkal jobb kb minden, mint ahol már 3. (Mondom ezt 3.gyerekként, de már engem se terveztek...)

12. Az más világ volt. 15 éve 8 millió volt egy olyan panel, ami ma 40...

Szerintem az anyagiak nagyon is fontos szempont. Mi pl úgy érzem, kihozzuk a maximumot abba az irányba, hogy a lehetősegeinkből relatíve jól és biztonságban is éljünk. Más munkát egyikünk sem tud találni.

Pl a párom mentőtiszt, többszörösen kitüntettèk, majdnem 30 éve dolgozik, meg oktat is mellette és adminisztratív kiegészítő munkaköre is van. Már nincs többre kapacitása kb havonta ajánlanak vmi plusz kiegészítő eztazt, amit még elvàllalt a cég és embert keresnek rà, egyet-egyet bevállal de annyi.

Magyarországon mentőtiszt csak mentőtisztként tud úgy dolgozni, hogy a képesítésének megfelelő szakmai kihívással is járjon a munka.

Én is csak ott tudok dolgozni ahol dolgozom.

Nem élünk rosszul, főleg ha majd visszamegyek, 1-1 extremizmus is bele fog férni pl pár évente egy külföldi nyaralás (èn még sose nyaraltam külföldön), nyaranta több tàbor a gyerekeknek, jó programokat tudunk csinálni, jó könyveket, játékokat venni, biztosítani a jövőjüket, a házat szinten tartani, lecserélni az autót ilyesmi, de minőségi ugrást innen már nem tudunk tenni (pl nagyobb hàz vagy ilyesmi).

Amúgy meg az is szempont hogy mennyit tud törődni az ember a gyerekekkel. Szerintem 3 kicsi gyerek vagy afelett már segítség nélkül, mindkét szülő teljes állása mellett már tendal az élet az állandó rohanáshoz. Ha pénz van is akkor is.

Itt jön képbe hogy vagy most kellene 2 aktív, rosszul alvó gyerekre egy harmadikat rávállalni. Vagy 4-5 év múlva, akkor meg már 50 és 40 év felett leszünk.

Én 2 kicsivel itthon voltam, vagyok még (szeptemberben óvi), már az sem volt egyiknek sem ideális, bár 3 és 1 évesen már jó lett és mennek a dolgok. Egyszerűen nem tudom elképzelni hogy itt most jól el tudnék látni és örömmel, kiegyensúlyozottan nevelni 3 kicsi gyereket.

Akkor meg minek... persze egy nő mindig vágyik még egyre...

Nálam a legnagyobb indok az idő volt. Egyszerűen nem tudtunk volna annyi felé szakadni. Suli, ovi, különóra. Balett bemutató, karate vizsga, anyák napja stb. Ha ezeket kihagyjuk, azt nyilván túlélik, de nem akartam kihagyni.

Most, hogy 18 és 14 évesek kifejezetten örülök, hogy nincs harmadik. Anyagilag brutál a nagyobb gyerek. Se tábort, se zeneórát, se egyetemi felkészítőt nem lehet örökölni a nagytesótól. Sőt ebben a korban már ruhát sem