Harmadik gyerek pro-kontra?

Nem lett harmadik.

Egyrészt kicsi hozzá a ház (persze azt lehet bővíteni, ha nagyon akarjuk), másrészt az előző kettőhöz is viszonylag öreg szülők vagyunk. Harmadrészt idővel, energiával, logisztikával ezt a kettőt normálisan bírjuk, de ennél többet csak nagyon erős kompromisszumokkal bírnánk. Ezzel együtt, ha mégis jönne a harmadik, nem vetetnénk el, várnánk, szeretnénk és becsülettel felnevelnénk. De magunktól nem teszünk ennek érdekében.

Mindigis két gyereket szerettünk volna. Hülyén hangzik, de egyet apa cipel másikat anya elven 😄 Két gyereket szerintem egyszerűbb logisztikázni, könnyebb másokra bízni őket ha program van (nálunk legalábbis szempont, mert nem olyan rugalmas a család hogy 3 gyerek futkosson a lakásokban), utazni is egyszerűbb.

Ennek ellenére én 3 tesós gyerek vagyok, azaz 3an vagyunk testvérek és szerettem hogy sokan vagyunk. A legnagyobb tudott már vigyázni a kicsire, együtt tudtak hazajönni az iskolából meg ilyenek. Megvolt az előnye a korkülönbségnek.

Na most egyszer úgy történt, hogy gyógyszer mellett nem jött meg a menstruációm és rá kellett jönnöm, hogy bizony a harmadik gyerek gondolata kettős érzéseket váltott ki belőlem. Belőlünk. Kétségbe estünk, hogy se az autó, se a ház, se a pénztárcánk nem bírna el egy harmadik gyereket. Nyilván mi emberileg örültünk volna, de a harmadik gyerek érkezése szerintem inkább a környezet biztosságán múlik. Nálunk nem férne bele. Tervezés ide vagy oda, igaz az állítás, hogy ahol van kettő, elfér a harmadik is, de én úgy látom hogy anyagi szempontból viszont nem mindegy. Így mi nagyon örültünk amikor kiderült nem vagyok terhes és még egy jó darabig biztosan két gyerekesek leszünk.

(Plusz az sem mindegy, hogy az anya hogy bírja a terhességet és a szülést. Nekem 1 természetes és 1 császár után nagyon szét ment a testem, már csak emiatt is ideges voltam, amikor azt hittük terhes vagyok.)

Annak ellenére, hogy nincs gyerekem mégis szeretnék válaszolni, hiszen egy 5 tagú, 3 gyermekes családban nőttem fel.

Szerintem ez leginkább attól függ, hogy mennyi idősek a szülők, mekkora lenne a korkülönbség a gyerekek között illetve rendelkezésre áll-e a szükséges anyagi háttér a harmadik gyerkőchöz.

A mi családunkban nagy a korkülönbség köztünk, gyerekek között (7 és 11év). Nagyon szeretjük egymást, de nem tud kialakulni nagyon szoros kapcsolat közöttünk (érthetően más korosztályba tartozunk, más dolgok érdekelnek bennünket) és a szülők figyelme is többfelé irányul mint 1-2 gyerek esetében. Én az érettségire készültem annó, anyu meg matekot tanult az egyik tesóval, a másikat abölcsibe hordta, aztán én már elköltöztem mire a kistesó olyan korba került hogy beszégetni lehet vele. Sokkal jobb lett volna, ha korábban érkezik a harmadik. De ez csak egy olyan dolog amit én másképp csinálnék mint a szüleim. Ennek ellenére látok szuper példákat ahol a gyermekek között nem nagy a korkülönbség, megvan az anyagi háttér és egy csodálatos családot alkotnak.

Ez csak pár átgondolandó gondolat/tipp volt a döntéshozatalhoz!

1. Túl kicsi a lakás, 2 gyerekkel is alig térünk

2. Túl idős vagyok hozzá

3. Nagyon nehéz így is, a két gyerek együtt kitesz négyet is

4. Van egy lány és egy fiú, így tökéletes számunkra

Amúgy korábban felvetődött a harmadik gyerek vállalása, ha egyneműek lennének a gyerekek sem szeretnénk már a fent említettek miatt.

Kb az a helyzet mint 5nél én 3 akartam, de férj nem.

Gondoltam úgy is becsúszik majd mert megszakítással védekezünk, de nem az csak ott csúszik be ahol nem akarnak gyereket.

Mikor nagyobb házba költöztünk én már gondolkoztam hol lehetne a gyerekszoba.

Na így lett 2 20 feletti mellé egy kicsi aki már 3 éves, és ha lenne még 1 nem bánnám.

Viszont 3 kicsit nem tudok elképzelni, pedig 20 éve kisgyermek nevelő vagyok, volt hogy 20 gyerekel voltam.