Először kiskutya, majd kisbaba?

Szia!

Nálunk 4 éves volt a kiskutyánk, mikor szüetett a kislányunk. A kutya volt elöször és velünk lakott, volt saját kanapéja, utazott velünk, minenhova jött velünk, .. szóval az életünk része volt. Jól nevelt kiskutya, de el is van kényeztetve:-)

Mikor terhes lettem, megérezte, és szinte árnyékom lett. Mikor megszületett a kicsi, a párom hozott haza pelust, mert meg akarta imertetni vele a szagát, hogy ne legyen teljesen idegen. Szegény kiskutyám egy hétig letargiás volt, hogy hova kerültem, és az ajtóban ült várt, és enni is alig akart. Meghoztuk a kislányom és első perctől féltette. Nem értette eleinte a helyzetet, de türelemmel, szertettel szépen lassan hozzáedződött az úhoz. Pár hónap igazából, mire tényleg lenyugszik.

Velünk van azóta is, kisér mineket mindenhova,.....és a lányom már egy éves lesz, jár egy ideje és imádják egymást!!

Eleinte nem hagytam őket egyedül, mikor a kislányom mászni kezdett, mert a határok ugye nem voltak egyértelmüek, de tanitva lettek mind a ketten. Most már jár kel a lányom és egy percig sem féltem, mert a kutyus óvatos vele és ha nem akar játszani elvonul.

Szóval nevelés és szertet, akkor nem lesz gond. Próbáld meg egyensúlyban tartani a dolgokat és figyelj mindenre!!

Következetességgel menni fog:-)

Nekem 11 éves volt a kutyám, amikor megszületett a kislányom. Panelban vagyunk, úgyhogy egy légtérben van mindenki. Sajnos a kutyám kicsi kora óta fél a gyerekektől (kidobott kutya volt, valószínűleg bántották a gyerekek), és a mai napig nem szokta meg, pedig már 9 hónapos a kislányom. Ha közelít felé, a kutya rohan ki a szobából ilyedtében. Szerencsére nem agresszív, hanem egy kis félős kutya. Eleinte féltékeny volt, hogy nem tudok vele annyit törődni, de igyekeztem rá is időt fordítani, most már megszokta.

A spániel nagyon gyerekbarát kutya, egyáltalán nem agresszív fajta, hanem kedves és barátságos, és emellett értelmes is. A legjobb korban lesz, amikor a baba érkezik. 9 hónaposan még nagyon jól nevelhető egy kutya. Lehet, lesz egy kis féltékenység, de az hamar elmúlik, és könnyen megszokja a babát. Szerintem inkább kíváncsi és barátságos lesz a babával, később pedig hagyja magát akár nyúzni is.

Gondold végig, hol lesz a kutyus fekhelye, étele, vize, alom (ha van) úgy, hogy a gyerek ne férjen hozzá. Hova nem mehet majd be? Stb... és ha ez megvan, kezdd így szoktatni mielőbb a kutyust.

Nekem udvari a kutya, nemvolt dráma vele, csak nem vigyáz és fellöki a gyereket rohanás közben, meg minket is. És a kórházból küldtem a gyerek szagával bezacskózott pelust haza, hogy ismerős legyen neki az illat.

De a pelust csak szagoltatni szabad, odaadni neki nem!!!