Csak én tartom undorítónak a szülést? : S

A szülés önmagában tényleg nem szép látvány. Szülés után bent kellett még fél órára maradnom megfigyelésen a szülőszobában és hát mit mondjak, elég durva volt körülnézni. Minden tiszta vér volt, nem volt szép látvány.

A teste tényleg megváltozik az embernek a szülés után, ezzel sajnos nem lehet mit kezdeni. De ezzel együtt felhívnám a figyelmedet arra, hogy az öregség is elkövetkezik egyszer, ami szintén megváltoztatja a külsődet. Sehogy nem maradsz már ilyen amilyen most vagy, előbb-utóbb így vagy úgy, de a tested megváltozik.

Idővel azért lehet, hogy majd megváltozik a véleményed, de az is lehet, hogy így marad. Mindenesetre csak akkor szülj, ha ezeket a dolgokat el tudod fogadni, mert minden gyerek megérdemel egy szerető anyát.

Hát figyelj, vagy megváltozik a véleményed, vagy nem, ezt senki nem tudhatja előre. Szerintem itt annyi a lényeges, hogy később ne azért add a fejed gyerekvállalásra, mert ezt "így szokás", hanem mert szeretnéd. Ha meg nem szeretnéd, akkor nem szeretnéd, azzal sincs semmi gond.

Mondjuk abban igazuk van a többieknek, hogy tényleg nem tudhatod előre, hogy mondjuk 10 év múlva mit fogsz erről gondolni. Nem azért, mert most nem lehet véleményed, vagy bármi, hanem azért, mert ennél sokkal kevesebb idő is elég ahhoz néha, hogy az embernek megváltozzon a véleménye bizonyos dolgokban. Ha belegondolok, hogy egy s másról mi volt a véleményem 18 évesen, és most, 23 évesen, akkor elég nagy különbségeket tudnék felfedezni, mindössze azért, mert ez alatt a röpke 5 év alatt annyi új élmény ért, amik formálták a véleményem. Persze vannak olyan dolgok is, amik azóta sem változtak jelentősen, és most úgy érzem, hogy nem is fognak, de én sem lehetek benne biztos, hogy mondjuk 30 évesen nem fogom-e azokat is másként látni.

Ez az anyai ösztön is olyan dolog, hogy van, akiben megvan már 13 évesen, másban meg csak 30 évesen, és van, akiben egyáltalán nincs meg, vagy más formában jelentkezik (pl. vannak nők, akik nem akarnak gyereket, viszont az egész életüket a bajbajutottak segítésével töltik - akár orvosok, ápolónők, állatvédők, szociális szakemberek, stb. - és azért olyan sikeresek a munkájukban, mert az anyai ösztönök ilyen formában bukkannak fel bennük). Vegyük csak példának Teréz anyát, akinél senki nem firtatta, hogy miért nincs gyereke, annyira nyilvánvaló, hogy egy apácának nem lehet, mégsem vonja kétségbe senki, hogy egész életében másokért dolgozott. Neki egy kicsit az egész világ a gyermeke volt.

És hogy csak az alapgondolatodnál maradjunk, magát a szülést én sem tartom valami gusztusos dolognak, pedig van gyerekem. A saját szülésemmel úgy voltam, hogy azt nem láttam, hanem éreztem, és úgy persze egészen más a dolog. Bocs a hülye példáért, de azt sem érzem gusztustalannak, amikor vécézek, mert az természetes dolog, de ha másokat kéne néznem vécézni, azt gusztustalannak tartanám. Így vagyok a szüléssel is, a sajátom teljesen természetes dolog volt a számomra (függetlenül attól, hogy nem volt kellemes), de pl. múltkor a tévében mutattak egy bejátszást, amiben egy nő éppen szült, és inkább elkapcsoltam, mert egyszerűen nem tetszett a látvány, nem éreztem úgy, hogy most valami csodát látok, csak annyit éreztem, hogy ezt nem akarom látni.

A mondás szerint egy nő két dologért mindenre képes: egyik, hogy ne legyen gyereke; másik, hogy legyen gyereke.

Neked most tragédia lenne egy gyerek, - de ha egyszer szeretnél, és nem lehet valamiért, az nagyobb tragédia lenne az életedben.

Nem tartom undorítónak a szülést,mert én magam semmit sem láttam abból,ami odalent folyt.Semmi gusztustalan nem történt,nem lettem más,mint előtte,sem fizikailag,sem pedig lelkiekben.

Pár évvel ezelőtt én sem gondolkodtam gyermekvállalásról,mert más álmaim voltak,túl önző voltam,azt hiszem.Te is az vagy,ha bevallod,ha nem.

Egyébként csúnyán hangzik,de én úgy érzem,hogy az a nő,aki tudatosan nem akar gyerkőcöt,valahol "defektes" ,hiszen az lenne ösztönös,hogy szaporodjunk.

Ez a véleményem,lepontozhattok.

18 évesen azt hittem, hogy mindent tudok a világról, és hogy milyen felnőtt vagyok. Aztán 22 évesen azt mondtam, hogy akkor még nagyon gyerekként gondolkoztam. amikor megtudtam, hogy szülésnél beöntést adnak, és gátmetszést végeznek, hát mondanom sem kell, hogy én is elszörnyedtem.

Aztán amikor a testvéreméknek született kisbabájuk, és állandóan folyt nyála, meg mindent megrágott, na akkor azt mondtam nekem nem kell gyerek. Aztán amikor a második babájuk is megszületett, és elmentem velük a játszótérre, akkor rájöttem, hogy nekem is kell gyerek. Előtte nem sokkal volt az esküvőnk és eldöntöttük a férjemmel, hogy gyermeket szeretnénk. Majd 1,5 évvel később meg is született a kislányunk. Sok mindenen mentünk keresztül, de sohasem csinálnám másképp. Így, hogy van gyermekem tudom, hogy csak vele kerek a világ. Ezt csak az érti akinek már van gyermeke.

Azonban hozzátenném, ha valaki nem szeretne gyermeket, akkor azt tiszteletben kell tartani. A gyermekvállalás egy életen át tartó felelöség et

Szerintem sincs benned anyai ösztön,ne vállalj gyereket és nagyon vigyázz be ne sikerüljön,mert csak szenvedne ilyen "anya" mellett.Bocs de ez van,a gyereknek szeretet kell,ami belőled nagyon hiányzik.

A természet tudja a dolgát,hogy te nem akarsz gyereket és nincsenek ösztöneid az nem véletlen.

A tesóm pont így vélekedett. Aztán terhes lettem, addig a Tbetűs szót is kerülte, azóta...

Ami az aggodalmaid: plusz kilók, 12kgt híztam, ebből 3,5kg a gyerek volt, magzatvíz az sem semmi, na meg a placenta, az is igaz, hogy kicsivel több víz marad a szervezetben, az is lement. 6hetes kontrollra nem látszott, hogy szültem. Nagy cici, ha szerencsés vagy normál méretre megy vissza, nekem Clett a szoptatás idejére, aztán ahogy csökkent a tejem megállt félúton, most újra babás vagyok, maradtam C. Feszessége nem változott még, szoptatás miatt.

Tágulás: ha a bőröd: nagyon jó krémek vannak az első hetektől(biztosan tudott terhességről beszélek, itt, tehát 4.-5.héttől) amikor még nincs is poci, és sem csíkok sem lógás nincs, persze ez genetika is. Nekem sajna lettek csíkjaim, de mégsem csúnya a hasam.

odalent: na igen, kitágul, 32cm volt a fiam fejkerülete, akkora buci jött ki rajta. A 6hetes kontrollron fájt a vizsgálat, mert nagy lapát keze van a dokimnak... Eddig kétszer okozott gondot szülés óta, a nemi életünkben, hogy szültem, az első utána, mert érzékenyebb, és nemrég, valamiért akkor nagyon tág voltam. Az izom regenerálódik, nem válik szekérbejáróvá.

Babybluse, majdnem kismama átesik rajta, van aki észre sem veszi... gyerekágyas időszak velejárója, hülye hormonok, utána beszélhetünk komolyabb problémáról.

Gyerek és sex: nálunk nem undor miatt csökkent. Fáradtság és fásultság miatt. Amíg kicsi volt, addig szűrű szoptatás, éjjeli nemalvás. Most folyamatos rohangálás, kis eszetlenem után.

Amikor már 13hetes terhes lettem, akkor pánikoltam be, hogy milyen anya leszek, meg jesszum és egyebek.

Ez az anyaságosdi egy hullámhegye völgyes dolog. Vannak jó és pocsék napok, de megéri...

A szüléstől én is féltem. Mondhatom, hogy nem fáj, de ha egyszer fáj.... Hogy kimerít, hogy hisztis is lehetsz, hogy hogy, emberek vagyunk, nem vagyunk egyformák...

Mikor elvitték a fiam, engem épp stoppolt a doki, igen volt egy kicsi gátmetszésem, de nem volt vészes, mosolyogva mondtam, hogy ha nem is 6hét után, de repetázni fogunk hamar:)

Majd változik a hozzáállásod.

Nem értem, lehet velem van a baj???

Olyan sok helyen olvasok ilyeneket, soha nem gondoltam így és nem túlzok mikor azt mondom életem legcsodálatosabb időszakát éltem/élem át! A terhesség a szülés még a vajjúdást is csodálatos élmény volt számomra.

Elhiszem hogy van akinek nem ennyire csodálatos dolog, az a rosszabb ha idősebb korba gondolja így valaki. De szerintem 18 évesen még változhat a véleményed és az érzéseid ezzel kapcsolatban. Szorítok hogy így legyen és te is hasonló élményekkel gazdagodj mint én. Hidd el egy csoda....