Csak én tartom undorítónak a szülést? : S

Látod, mindenki azt írja, hogy fiatal vagy, változik még a véleményed, és aki ellenkező gondolatot fogalmaz meg, azt lepontozzák. Tény és való, a gyerek a legnagyobb élmény és érték egy nő életében.

Én sokszor írtam már különféle kérdésekre teljesen elfogadható hangnemben, hogy ha egy mód van rá, elkerülném a gyermekvállalást, mert nem vagyok elég önzetlen hozzá, mindannyiszor rendesen legoromboltak érte. Hiába írod, hogy nem akarsz gyereket, úgyis az a válasz rá, hogy vagy hazudsz, vagy változik még a véleményed.

Én is úgy gondolom, ahogy te. A szülés nem széplelkek szemének való látvány. Ki vagy szolgáltatva a fájdalomnak és a bizonytalanságnak, a férjed későbbi lehetséges elutasításának, és óriási felelősség szakad a te nyakadba, mert bár a férjeddel ketten vállaljátok, mégis elsődlegesen a te feladatod a gyerek gondozása.

Én mégis azt mondom, ha csak a fájdalom tart vissza, az ne ijesszen el, az ember sokmindent kibír és túlél, és túlnyomórészt azért, ha már átestél rajt, örülni fogsz a gyereknek.

De úgy látom, téged nem csak a fájdalom tart vissza.

Az ember nagyon változik. Én annyi idősen, mint te, sok gyereket szerettem volna. Ahogy teltek az évek, és egyre több családot/gyereket ismertem meg, egyre jobban bedolgoztam magam a munkámba, és rájöttem, nagyon szeretem azt a kényelmes állapotot, hogy csak az elvégzett munkámért vagyok felelős, a szabadidőm pedig az enyém. Élvezem a szabadságomat. És a férj/gyerek kérdés visszacsúszott a 1000. helyre. Van párom, de ő nem korlátoz, és nagyon jó így. Ha gyerek jönne, nem kapartatnám ki, de inkább ne jöjjön, teszek róla.

Ráérsz még ezen gondolkodni, ne zárkóz el a kérdéstől, majd ha harminc felett is hasonlóan gondolkodsz, mint most, akkor is ráérsz kimondani, hogy nem akarsz gyereket. A huszas éveid arra valók, hogy élvezd az életed. Lehet, neked a harmincas éveid is :)

11.37:remélem te se jársz sz@rni és az orrodat se fújod.

Mert e két esetben,is valami ami jön kifelé,kitágít(ami az erek megpattanásával,tehát vérzéssel járhat)eléggé undórító,az ami ilyenkor kifolyik,préselődik belőled.

Szóval egészséges mentalitású ember nem szokott természetes folyamataktól undorodni,hanem elvégzi azokat...ha valami nagyfokú undor van,az mentális probléma.(pl kisgyermekek közül is sokan tudatosan visszatartják a székletüket,sok felnőttnél ilyen a szülés iránti utálat)utánna kellene járni milyen sérelmek értek szülőktől,közeli rokonoktól,valószínűleg kisebbrendűségi érzésed is van,hogy te ezt nem bírnád,nem tudnád "megcsinálni".

Lehet így is élni,de tudsz rajta változtatni is-akár segítséggel.

Igen az van.

És akkor mi van?Tök jól kezelhető.Persze ez már a te választásod.Arra meg majd rájössz,hogy szülni is "kötelező".Vagy a hormonjaid,vagy a társadalmi,családi kötelezettségeid miatt.

Egyébként tényleg.MINDEN nő egyforma,és egyformán működik.Egyikük sem különb a másiknál.Abban van különbség,hogy mi az amit átadnak magukból.

34 hetes terhes vagyok, hatalmas pocakkal. Nem erdekel mivel jar a szules. VAgyis igyekszem nem a horror reszere gondolni...de csak hogy tudd: az emberek megallitanak es kerdezik, mennyi van meg? elso baba? mikor azt mondom igen, sajnalkozva neznek ram es megszannak azzal, hogy akkor minden jot...

Ez a masik oldal.

En dupla annyi idos vagyok mint te. 18 evesen engem sem erdekelt a gyerekszules es ez igy van jol. En mostanra ertem meg arrol nem is beszelve, hogy a megfelelo apajeloltet is mostanra talaltam meg aki ugyanugy akarja a kisembeert! En nem bizonygatom neked, hogy mi lesz. Csak meg kell erned. HA sikerul szerencsed van, ha nem meg gyereknelkul fogsz elni meg az is lehet, hogy boldogan.