Csak én tartom undorítónak a szülést? : S

Nem undorító! Pláne,ha a gyerekedet majd a kezedben foghatod! Rájössz,hogy milyen csodálatos érzés szülni!!!

Ezt hidd el!

18-19 éves koromban én is azt mondtam nekem nem lesz gyerekem,de ahogy idősödtem ugy változott a véleményem,a végére már nagyon akartam babát.

Fiatal vagy még nem baj ha most igy gondolod.

23 vagyok,én is így gondolkodom mióta az eszemet tudom, de biztos vagyok benne hogy egyszer el fog jönni az az idő, amikor ezen felülkerekedek és nem fog ez az egész ebből a szempontból érdekelni, amikor nem a saját fájdalmamat nézem, hanem hogy ezzel a sok "undorító" dologgal együtt felvállalom, hogy valalki általam élhessen.

Most még el sem tudom ezt képzelni, mikor fog ez bekövetkezni, sokkal fontosabbnak tartok más dolgokat. De valahol megértem azokat a nőket akiknek ez életük legnagyobb feladata- valahol igazuk van. Magunkat, a saját egónkat a legnehezebb legyőzni. én még err enem vagyok kész és sokáig nem leszek az.

Azt gondolom, hogy még nagyon fiatal vagy.

Majd megjelenik nálad is, amikor komoly kapcsolatban élsz, megházasodsz, hogy igen, jöhet a gyerek. Nem fogsz azon gondolkodni, hogy azért nem vállalsz gyereket, mert felszedsz néhány kilót, vagy meg kell szülni.

Mindenki megszületik. Tény, hogy mocskos, véres, de attól még a legtermészetesebb dolog az életben. Mint a szex vagy a halál. A legtöbb nő nagyon fél a szüléstől. De ha így működnénk, nem lennének gyerekek. Fel lehet készülni testileg és lelkileg is a szülésre, ehhez vannak jó szakorvosok, védőnők, könyvek, cikkek stb. Ismerni kell a tényeket, kockázatokat, de egy új életet világra hozni az egyik legjobb dolog az életben.

Egyébként meg a plusz kilókat le lehet adni, a fájdalom emléke elmúlik, a tágulás sem örökre szól.

Várj még pár évet, lehet, hogy formálódik még a véleményed.

Ha undorító,ha nem ez már csak így van :) Gondolom azért aggódsz,hogy emiatt az érzés miatt nem szeretnél majd gyereket vállalni,de hidd el,majd megváltozik a véleményed.18évesen kár ezen elmélkedni.Én ilyen idős koromban teljesen oda voltam a gyerekekért,mindig néztem őket az utcán,hogy de aranyosak,meg hogy alig várom,hogy majd nekem is legyen(pedig 12éven belül akkor sem terveztem)...most nem tudom mi történt,egyszerűen rosszul vagyok a gondolattól is,de nem görcsölök ezen,úgyis változik majd a véleményem :)

21/L

:D

Én is így gondolom, mint te!

-szülés előtt: súlytöbblet, kitágult has, nagy csöcs.

-szülés: fájdalmas, tiszta horror, visszataszító. Mert az. És szó szerint halálfélelmem van ettől.

-szülés után: rohadt hájpacni az ember, depressziós, kifárad, májfoltos (ilyen is van!), lógó mell, nagy has, stria...stb.

- a nemi élettől (0,5-1 évig) tartó undor persze természetes, de az ezt meg nem értő unintelligens pasik viszont nem.

-Van akinek a fogai is tönkremennek, az egész teste, és a lelke is.

Hidd el, ha egy nőnél eljön az az igény, hogy végre anya lehessen, akkor minden más háttérbe szorul. A terhes nő csakis a gyönyörű babát látja lelki szemeivel. Ez felülmúl bármi más örömöt az életben!

:D