Mit érdemes tenni ilyenkor?
Jött egy testvérpár a játszótérre, akiknek a viselkedése durva és erőszakos volt, és brutál hangosan sikítottak direkt, hogy birtokolják a játékokat, vagy az egyiket kérdezte a lányom, hogy szeretne e focizni, mire az addig sikított, amíg a lányom el nem ment a közeléből), illetve egyik gyerek átfogta egy barátgyerek nyakát ráugorva hátulról szorításban, a másik gyerek (fiatalabb az enyémnél) meg ököllel ment az enyémre, mert az azt mondta neki, hogy hazudik(láttam, hogy hazudott és semmi durvát nem mondott, mégis..).
Apuka 5 méterre padon telefont nyomkod. Fehér család, drága ruhák, szőke csini gyerekek(lányok).
Hazajöttünk, és jó hangosan mondtam, hogy azért, mert nem figyelnek rájuk(6-10 éves testvérpár).
Jogos lett volna kioktatnom az apukát, hogy figyeljen már a gyerekeire, hisz biztosan tudja, hogy durvák és nem ismerik a társadalmi szabályokat, vagy ilyenkor a legjobb dolog lelépni, mert teljesen letojja őket, hisz eleve direkt távol ül le tőlük?
Nyilván felemeltem a hangom, mikor a mieinket bántották(a mieink nem ütötték őket, se szavakkal, se semmivel, meg is döbbentem milyen jól viselik), abba is hagyták, de aztán ment megint a durvulás, kiközösítés a játékaink közül volt egy amit tönkrevágott a testvérpár, mert húzták és szétszakadt) de ennél többet mit lehet tenni egy nemtörődöm szülővel? Vagy el kell fogadni, hogy övk a játszótér? Zavar, hogy leléptünk, úgy érzem ha nem is változtatok semmin, fel kellett volna vállalnom a konfliktust az apával, nem csak beszólni indirekt..de lehet akkor meg az zavarna..
Mit tettetek volna a helyemben?
válasza:Legközelebb tényleg szóljál a szülőnek, akar úgy is hogy ezt meg ezt csinálta a lánya, te megoldottad, de legyen kedves figyelni rájuk hogy tudjanak a kicsik is nyugodtan játszani.
És minden egyes alkalommal szóljál. Ha kell, állj oda mellé, és folyamatosan jelezd neki hogy mit művelnek a lányai. A többi szülő is. Hátha megunja a "basztatást" és eltakarodik másik játszóra. Utálom az ilyeneket akik lehozták tombolni a nevetlen kölyköket, és letojják hogy mit művelnek.
10es, apuka biztosan nem merült bele, mert van füle! Gondolod tőlem 5 méterre nem lehet hallani, ha felemelem a hangom? Vagy amikor a gyerekei sikítottak, ordítottak, azt is egy egész utcában hallani épületen belül is, nemhogy 5 méterre tőle. Apukánál nem volt füles, neki ez "belefért", nem érdekelte! Mivel nem mi váltottuk ki, és előtte is balhé volt, meg utánunk is, ez a gyerekei természetes viselkedése, amit ő megtűr.
Nem nagyon akarok még én bénának tűnni, hogy ő kaphasson észbe, biztos nem játszok rá majd, hogy "jajj mi lesz most".. viszont az jó, hogy folyamatosan jelzem, hogy kezelje ő a gyerekeit, mert nem én vagyok az anyjuk. Úgy érzem, hogy ráférne a kioktatás, ha a gyerekei másokat bántanak(érzelmi alapon), logikailag meg nem, mert én senkije nem vagyok.
Ezért a kettősség miatt voltam végül indirekt, mondtam is valamit meg nem is.. persze ez sem volt jó megoldás. Ez viszont jó, hogy folyton szólítgatni, hogy figyelje őket. Bár nem tudom, mi lesz, ha azt mondja, hogy "majd lerendezik egymásközt".. van ez a szülőtípus is. Vagy nagyot néznék, ha a gyerekének hinne(aki ugye hazudott, és én láttam/hallottam, a gyerekem meg mondta neki) és még mi jönnénk ki rosszul..
Mindegy, nem vetítek előre rossz forgatókönyvet. Ez a folyamatos jelzés jó. Amúgy nem lenne bajom a gyerekekkel, mert vannak nehéz gyerekek, meg kell találni a módját a közös játéknak(vagy az egyéninek), de felügyelet nélkül hagyni nehéz gyerekeket, ez kiveri a biztosítékot nálam.
válasza:A játéktönkretétel nem direkt volt, a durva játszásban(húzták) ment tönkre, véletlen volt, csak azért írtam, mert mutatja, hogy egymással is durvultak nem kicsit.
Azzal is ki tudok békülni, hogyha valaki üt, mert túl heves(régen az enyém is ilyen volt, 3-4 évesen), csak ott kell lennie egy felnőttnek, hogy fékezze a dolgot, kisgyerekek, még nem képesek erre egyedül, alsósok, a kisebb még ovis volt. Nem érzem teljesen menekülésnek, nem féltem. Inkább dühös voltam. Azért jöttünk el, mert zavart a helyzet és feszült lettem(illetve a gyerekem barátja is lelépett még előttünk, a két gyerekért meg nem maradtunk) és nem tudtam, mit kellene csinálni, hogy jobb legyen, nem félelemből.
Egyébként a gyerektől is ezt várnám ilyen helyzetben, szóljon felnőttnek(hatalmi szervnek), vagy ha nem megy, akkor lépjen ki a helyzetből és utólag szóljon hatalmi szervnek. Bár ezt tanulta volna meg, akkor nem lenne ennyi konfliktusa a suliban.. Meg is lepődtem, hogy milyen nyugodt volt az enyém, nem jellemző rá, büszke voltam rá, hogy nem ütött vissza meg nem mondott semmi csúnyát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!