Nem önzőség egy 2 évest 1 egész hétre lepasszolni a nagyszülőkhöz?

Az én fiam 3 volt, mikor először hagytam anyunál egy hétre, kicsit tovább, 9 napra pontosan. Nővéremhez mentem több külföldre, akit akkor ezer éve nem láttam és nagyon szüksége volt mindkettőnknek arra a közös időtöltésre.

Ha előbb lett volna rá lehetőség, előbb mentem volna, akár két éves korában is akár, nem idegen a nagymama, szoros a viszony, ha nem volna az, egy napra sem hagynám ott, nemhogy egy hétre.

Amúgy nem értem ehhez mégis kinek van köze, az érintetteken kívül?

Van valami jó magyar virtus abban, ahogy az ember zéró információ és előítéletek okán, vagy csupán a saját, nyomorult élete miatt, egyből ítélkezik, mint egy rögtönítélő-bíróság.

Ha mindenki jól érzi magát (gyerek, szülők, nagyszülők) akkor ez a világ legjobb dolga.

A mi gyerekeink is rendszeresen nyaraltak a nagyszülőknél. A lányom 3 éves volt, amikor anyósomék 2 hétre elvitték Horvátországba. Remekül érezték magukat.

Egyébként az unokák Karácsonykor mindig arról beszéltek egymás között, hogy most ki a soros, ki mehet Horvátországba a nagyszülőkkel. Fel nem tudom fogni, mi ebben a rossz. Egy idő után már úgyis inkább a barátaikkal vannak, mint a nagyszülőkkel.

Attól függ mennyire fittek a nagyszülők, mennyire közeli a kapcsolat.

Nálunk ilyen téren szuper minden, szeret a gyerek ott lenni, de 200km-re laknak és ezt nehéz magamban leküzdeni. Mármint azt ha baj van, nem tudok hamar ott teremni, ilyesmi. Nyáron lesz kettő, eddig egy éjszakára hagytuk ott, de most már dolgozom és bölcsis szünetben bizony kénytelen leszek több időre ott hagyni, mert nem tudok egy hónap szabira menni.

Nyaralni nem mennék nélküle, lelkiismeret furdalásom lenne a tengerparton fekve, hogy kimarad ebből, de nem ítélem el, aki bevállalja.

Egy romantikus wellness hétvégére viszont minden további nélkül lelépnék már :)