Megtartanátok így a babát?

Nekem még azon akadt meg a szemem, hogy a történetben nem arról van szó, hogy ő TŐLED szeretne gyereket, csak simán szeretne, illetve te is, "imádod a gyerekeket" meg "vágynál rá", de arról nem esik szó, hogy ő tőled vagy te tőle akarnál konkrétan...

Mivel fiatal vagy, nem ketyeg még a biológiai óra, hogy mindegy szinte honnan, csak legyen már egy gyerek...

A gyerekvállaláshoz és a közös jövőhöz kicsit több kell, mint hogy mindketten szeretitek a gyerekeket...

Én nem mondanám el és elvetetném.

Ilyen szituban én vettem be esemény utánit..

Pasi nem egy életbiztosítás.

Egyedül megtudnád neki teremteni a jövőt? Szüleidre számíthatsz?

Én csak akkor vállalnék, ha pl a suli befejezése után egyből jó állásom lenne és ilyenek.

De nyilván az sem mindegy középiskola vagy egyetem.

Szerintem mondd el neki és a szüleidnek is!

Én a te helyedben biztosan elvetetném, mindenképpen. A sráctól függetlenül.

Nem kell boldogtalan-véletlenbe babát szülni. Csak felelősségvállalásos alapon nem működik egy kapcsolat sem sokáig. Az a : majd összejövünk, meg megszeretjük egymást stb hülyeségeket pedig nem szabad elhinni.

Előtted az élet, tanulj, hogy 10 év múlva nem vegetálj.

Hu, én nagyon le vagyok döbbenve a hozzászólásokon.

Megkérdezhetem, hogy mennyi idős vagy?

Egyik barátnőm 24 éves volt, amikor egy pár hónapos kapcsolatban terhes lett. Sokat gondolkodott, hogy mi legyen a gyermek sorsa, hiszen nagyon kezdetleges volt a kapcsolat a fiúval, nem volt közös otthonuk és a bevételük is szerény volt. Ők megtartották a babát, aki azóta egy csodálatos 5 éves kislány lett. A barátnőm és a srác a mai napig együtt vannak, tavaly pedig megszületett a tesó is. Közös célok nagyon összehozták őket, összeszedték magukat anyagilag és gyönyörű család.

Szerintem mindenképpen mondd el a fiúnak, hogy terhes vagy, tudjon róla. Nélküle ne hozz döntést, mert ezt közösen kell meghozni. Nagyon aranyos, hogy megemlítette, hogy szeretne már gyereket, stb.

Azért írtam le a barátnőm történetét, mert a srác ott is kérdéses volt, hiszen nem volt egzisztenciája, stb.

Ettől függetlenül én mindenképpen megtartanám a gyermeket. És arra törekednek, hogy a legjobbat kihozzam a helyzetből.

Hülyen hangzik így valószínűleg, de még gyerekkoromban hallottam, hogy a babák "tudják" hova, kihez, és mikor jönnek.

Az apa, ha olyan amilyen (sokmindentől függ), hogy megéri-e belevonni a dolgokba. Egy biztos, ha amúgy nincs ellenedre a gyermekvállalás, akkor ezer százalék, hogy imádnád a kis jövevényt, ha kihordod. Nem könnyű egyedülálló anyának lenni, de nem is lehetelen. Hátha akad még valami kis segítség a rokonoktól is.

Nem tudom mit tanulsz, de egy évet le lehet hozni ilyen körülmények között, vagy fél év halasztással. Gyerek mellett is később lehet jó munkát kapni, főleg a mostani home office-os világban. Sokan megijednek, és azt gondolják, hogy millió akadályt jelent egy gyerek, meg ha nem a legeslegjobbat adod neki, akkor inkább ne is legyen... Valójában pedig gondold végig, hogy viszont millió plusz egy élmény egy baba, gyerek, és a legjobb amit adhatsz neki, ha szereted, semmi más nem számít. Nem kell drága felszerelés, játék, ha te szeretni tudod, ergo nem a fullos karrier az alap. Nem felelőtlenség ilyen körülmények mellett vállalnod, ha szeretettel neveled, márpedig ez egészen valószínű (a biológia is így intézi).

Szerintem szerencsés vagy. Szomorúan olvasom, hogy a válaszadók többsége inkább elvetetné. Ez is egy lehetőség persze, vannak olyan élethelyzetek, de a leírtak alapján ez nem olyan tragikus. Olyan mintha mindenki az ideális gyermekvállalásból indulna ki, és az lenne az alap: stabil párkapcsolat, karrier, esetleg esküvő, aztán gyerek. Pedig ezek nélkül is tökéletesen lehet babát vállalni. Koncentrálj "magatokra", és úgy hozz döntést.