Hogy lehet dolgozni és gyermeket is nevelni egyszerre? Hogy van embereknek ennyi energiájuk?

Ha rettegsz, ne vállalj gyereket. Nem kötelező, szerencsére.

Egyébként úgy bírják, hogy kimerültek, lestrapáltak

Amíg dolgozol valamilyen intézményben van a gyerek korának megfelelően. A szabadidőd az ő lefekvése után kezdődik. Nem ártanak bevethető nagyszülők néha.

Jó fizetés mellett el kellene kezdeni spórolni, ha éppen megéltek, akkor pazaroltok. pld. pelenkára, de bébiszitter, nyaralásra, is, hogy kikapcsolódás legyen.

Életem legjobb időszaka a

gyes-es idő volt ,ne rettegj. Ha jó a fizetésed ne izgulj az anyagiak miatt , kapni fogsz gyed-et , nem maradsz pénz nélkül . Nekem szar volt a fizetésem , mégis megvoltunk . Igaz , hogy mióta megint dolgozok türelmetlen vagyok a gyerekekkel , mert fáradt vagyok , szinte mindenkinél ez van

4

Hàt azért ez így nem teljesen igaz...

Stábbal bárhogy (pl. 2 nagymama, nagypapa, akik ahol tudnak, segítenek, pláne ha közel élnek veled, vagy egy háztartásban)

Jól kereső pár, aki igazából megteremti az alapot minden körülmények között és a másik fél ráér alkalmi munkát vállalni, vagy napi pár órát dolgozni, részmunkaidőben.

Amíg a gyerek bölcsibe oviba van, még elég az a kis szabadidő, ami marad utazás + 8 órás munka után.

Mikor a kisgyerek iskolás és tanulni kell, hát bizony megkívánja az embert, akkor megerezni a melót, de jó szervezett hozzáállásal megy minden.

Szerintem az anyukáknak a részmunkaidő a kulcs ebben.

Egy szorgalmas apa-anya dolgozó családban tök jól működik a gyereknevelés, segítség nélkül is, de a legjobb úgy ha van más családtag, akire számítani lehet. Úgyis megoldja az ember, ha kell, hiszen a gyerekekről van szó.

Átrendeződik az élet.

Amúgy a részmunkaidő (pl. 6 órás) , igény szerinti távmunkalehetőseg (olyan munka amit otthról is lehet végezni, mert csak gép, telefon kell hozzá) , vagy a sok hiányzást megengedő munkahely (pl. Allamigazgatas) tök kompatibilis a gyerekkel.

"Mikor a kisgyerek iskolás és tanulni kell, hát bizony megkívánja az embert,"

Ez sem mindenkire igaz. Velem soha nem tanultak a szüleim, és én sem a lányommal, mert nem igényelte. Egy légtérben volt a konyha, étkező, nappali, ő többnyire ott tanult, házit írt, gyakorolt, én meg a konyhában tevékenykedtem, tehát ott voltam vele, tudott kérdezni, ha kellett, de tudtam minden mást csinálni mellette.