Hogy lehet dolgozni és gyermeket is nevelni egyszerre? Hogy van embereknek ennyi energiájuk?

Bölcsis a lányom, 2,5 éves

Én reggel 8ra járok dolgozni 20kmel arrébb, (abban a városban van a lányom bölcsije is) így párom viszi reggel, mert neki kötetlen a munkaideje

Én délután 15:30kor végzek, elmegyek a lányomért, hazajövünk, összedobom a vacsit, addigra parom hazaer

Fárasztó

Nagyon... de az egész napos pörgés után itthon töltekezek a családomból

Együtt összetakarítunk, elmosogatok, beszélgetünk, játszunk, tv-zünk

Fürdés, kis összebújás és alvás (én még van hogy ilyenkor tanulok kicsit)

A hétvégéink általában szabadok, bár én ilyenkor míg a lányom alszik délután tanulok

Munkaidőben ugye intézményben van a gyerek (jobb esetben), és most 2 éves a lányom, ami azt jelenti, hogy hamar megy aludni (8 körül általában). Utána elég sok idő van még relaxálni, pihenni, férjemmel kettesben lenni, amíg nekem is lövik a pizsit. Most így jó. Elképzelésem sincs viszont, hogy majd ha nagyobb lesz és később megy aludni, akkor hogy alakul az életünk. Főleg, hogy most várandós vagyok a tesójával, szóval nemsokára egy újszülött is bezavar a rendbe. Bár ugye akkor legalább megint lesz egy kis idő, amíg nem dolgozom, cserébe más fog lefárasztani, jobban is, mint a munka :D Legalábbis a lányomból kiindulva.

De az ember adaptív, megoldja az élet (vagy saját maga) által elé tárt helyzeteket. Valahogy mindig találni megoldást. Mert más megoldás nincs, a gyerek ott van, a munka kell, az ember meg issza a kávét literszám és megoldja. Töltekezik a családi pillanatokból és annál jobban megbecsüli a szabadidőt is.

Az én kisfiam 2,5 éves. Bölcsis. Ha a fejem tetejére állok sem alszik el fél 10-10nél hamarabb. Szóval az se feltétlen igaz h este rengeteg az idő mert hamar alszik. Közben én 4kor kelek szóval 10kor már én sem pattogok.

Ez szerintem nagyon ember és gyerek függő dolog. Mert pl itt az én fiam aki energiabomba, pörög mindig, nehezen alszik el. Mellé itt vagyok én aki szintén elég energikus vagyok és így álltalában bírom. Néha azért már engem is leszív. Aztán itt az apja aki nehezen ébred, könnyen elfárad, jobban leszívja a munka. Na neki sokkal nehezebb a gyerekkel.

"vagy a sok hiányzást megengedő munkahely (pl. Allamigazgatas) "

Jó is lenne, ha ez igaz lenne, de nálunk a közszférából is simán kipenderítik az embert, ha hiányzik. A korábbi multis helyem sokkal biztosabb volt.

Nekem világ életemben alap volt, hogy 2-3 év fölötti gyerek mellett már mindkét szülő dolgozik, ebben nőttem fel, mi is így élünk, hiszen a gyerekek bölcsiben, oviban, suliban vannak munkaidoben, az alatt nyilván dolgoznak a szülők.

Mondjuk az tény, hogy fárasztó, és néha jó lenne, ha tudnék osztódni. A munkám nem megerolteto, nem kimerito (általában, de vannak huzosabb időszakok azért), csak hát annyi, hogy elmegy vele napi 8 és fél óra, utazással együtt 9 is, ami egyébként nem sok, más ennél jóval többet utazik. De így is kevés a munkán kívüli idő, hazaérek fél öt körül az ovissal, az iskolás már otthon van, és ott az összes otthoni tennivaló, amit jó lenne 8-ig letudni, és még a gyerekekkel is foglalkozni, ráadásul 7-ig erre egyedül vagyok, mert a férjem csak addigra ér haza. Lehet, hogy én vagyok rosszul összerakva, de nekem pl az nem megy, hogy ahogy hazaérek, rögtön elkezdtek valamit csinálni, főzni másnapra, vagy porszívózni, vagy ilyenek, kell legalább fél óra akklimatizálódás, amikor nem csinálok kb semmit, amíg fejben atallok, hogy akkor most hazaertem. Akkor már öt óra, utánanézek, hogy a nagy tanult e másnapra, kell e valamiben segíteni, ki kell e kérdezni, a kicsivel is kellene foglalkozni, közben tuti, hogy mosast is kéne berakni, a megszáradt ruhákat leszedni, eltenni, másnapi ebédet megcsinálni, mosogatni, porszívózni (van két cicánk, muszáj naponta porszívózni utánuk), szóval estére már tényleg hulla vagyok legtöbbször, és az esetek nagy részében valami elmarad ezek közül. A ferjemre lehet számítani, de egyszerűen késő van, mire hazáér, és sokszor még itthonról is dolgozik este.