Sok szülő miért ijed meg az autizmustól?

Ja és azt kevesen tudják, hogy az autizmus sajnos örökletes is lehet, kb 20% hogy a következő gyerek is érintett lesz.

Egy családnak szembe kell néznie azzal, hogy lehet, hogy nem lehet egészséges gyereke.

Nekem talán ez fáj a legjobban.

Miért szerinted hogyan kéne rá reagálni?

Egyébként nem az ijedtség a jó szó rá, hanem a gyász. Amikor megtudod, hogy a gyereked gyógyíthatatlanul fogyatékos, az elég ijesztő és egyben szomorú. Mintha meghalt volna a kisgyermek, akit szerettél volna, helyette ott van egy kezelhetetlen idegen.

Fokozatoktól függ, de vannak olyan autisták, akiknek a szülei ugyan ezt tagadják, de lényegében semmi öröm nincs a gyermekvállalásban. A gyermek nem mutat érzelmeket a szülei irányában, ellenben bármin kiborul, és őrjöng, ha valami nem tetszik neki. Némelyik nem önellátó és nem szobatiszta.

Sokan beszélni sem tudnak.

És a legtöbb esetben nem lesz saját családjuk, nem lesz munkahelyük, és egész életükben a szülőknek kell róluk gondoskodni. Aztán jön még az a dilemma, hogy mi lesz, ha már a szülő nem lesz?

Szóval tényleg hát miért is gond ez, na vajon miért?!

Bocsánat, ha bárkit megbántottam, nyilván nem mindegyik ilyen reménytelen, és van amelyik ad sok szeretetet. Csak egyszerűen az ilyen ostoba kérdések kihoznak a sodromból.