Az, hogy anya lettél, változtatott a saját anyukáddal való kapcsolatodon, érzéseiden?

Nem változtatott. Eddig csak az én életembe szólt bele, most már a gyerekeimébe is, sokszor mást mondd nekik, direkt az ellenkezőjére tanítja őket mint én. Nem szeretem őket együtt hagyni, nem is fordul elő gyakran, hogy a felügyeletem nélkül együtt legyenek.

Megértettem az összes aggódó pillantását az utóbbi 4 év alatt. Az összes tiltását és az összes könnyét amit amiatt hullatott, mert nem voltunk vele őszinték. Megértettem az összes féltését. Bárcsak most is itt lehetne velem és adhatnék neki egy nagy ölelést és szívből köszönhetném meg azt, amit 28 éven át értem tett. De nem tehetem, már 2 hónapnál több ideje nem tehetem. Sokkal többet beszéltünk, ha valami bántott, ő volt a második ember, akinek elmondtam. Borzasztó sok tanácsot adott és szeretetet. Nagyon szerette az unokáit. Borzasztó érzés, hogy csak pár év jutott neki ebből a csodából, amit átélünk most a férjemmel. Régen rengeteget dacoltam, nem értettem miért akadályoz meg az akaratomban. De szülőként teljesen jó irányba alakult a kapcsolatunk. Az angyalok vigyáznak mostmár rá odafent.

Igen. Végre megértettem az összes intelmét, azt hogy kb. mit élhetett át mellettünk, mennyit feladott magából (ezt mondjuk nem szeretném követni) és szégyelltem magam utólag, hogy milyen szemtelen voltam vele sokszor (annak ellenére is hogy viszonylag jó gyerek voltam). És még jobban szeretem, mint valaha.

Igen, rájöttem, hogy sokkal aggódósabb, mint ami normális lenne és sokszor feleslegesen pánikol 😒

Uff, nekem csak romlott a kapcsolatom vele. Amellett, hogy totál telibetojja az unokáit, teljesen érdektelen feléjük, és ezért lehet megkövezni meg elítélni, de én igenis haragszom rá, amellett arra is rájöttem, most már tapasztalattal is alátámasztva, hogy mennyire borzasztó nevelési módszerekkel élt és valójában mennyire káros dolgokat nevelt belénk a tesómmal. Minthogy szerencsére ezeket már sejtettem az előtt is, hogy gyerekem született volna, így felismertem a rossz mintákat és egyelőre elég jól el tudtam őket kerülni a saját nevelésem során. Nyilván nem vagyok tökéletes és hibátlan anya én sem, de azért igyekszem. Utólag visszagondolva ő még csak nem is igyekezett. Szerintem kb annyira szeretett volna minket letojni a tesómmal, mint most az én gyerekeimet, csak ugye a sajátjaival ezt nem lehetett megtenni.

Igen. Nekem jobb lett a kapcsolatom. Előtte is jó volt, de anyaként jobban meg tudtam érteni sok dolgot vele kapcsolatban, amit előtte nem.

Nekem jobb lett, kicsit jobban értem őt.Nekünk előtte olyan semilyen volt a kapcsolatunk.De amúgy most már hogy nekem is gyerekem van tudom hogy szeret csak az érzelmek kimutatása nem az erőssége.

Még nehezebben tudom felfogni hogy volt képes lemondani rólunk.

37 vagyok, anyám alig beszél velem. Nem érdekli az életem egyáltalán... Na azt már tudom, milyen anya nem szeretnék lenni.