Amikor arról beszélnek az emberek, hogy gyereket vállalnak, miért csak a testi és az anyagi helyzetüket mérik fel?

Egy recept összetevőit a hülye is összetudja hányni, kár ezzel egy olyan összetett dolgot hasonlítgatni, mint az anyaság.

Megjegyzem, attól, hogy 5 pont alapján összerakok egy kaját, az még nem biztos, hogy olyan jó is lesz, mint anyué, ahogy én azt megszoktam és megszerettem... Ha tőle lesem el/tanulom meg és gyakorlom, akkor esélyesebb ugye. ;)

Receptek alapján is ki lehet kísérletezni idővel. A gyereknevelésre is ráérez az ember idővel... Kb. ennyi köze van a kettőnek egymáshoz. :)

Erre nem lehet felkészülni.

Meg nagyon sok függ attól is, hogy milyen gyereket dob a gép.

Pl. anyukámnak piszok mázlija volt velem és a húgommal, álom gyerekek voltunk, akiknek a hangját sem lehetett hallani. Mai napig is hangoztatja. Mi sosem hisztiztünk semmiért, velünk el lehetett menni mindenhova, nem kunyeráltunk stb. Én is kisgyerekként csendes, sarokban olvasó kislány voltam. Hát ilyen természetű gyerek mellett könnyű szülőnek lenni.

Az én két lányom eleinte nagyon könnyű eset volt, ettek, aludtak, már 6 hetes koruktól átaludták az éjszakát. Kisgyerek korukban volt egy kis nyafi meg némi hiszti a kisebbiknél de nagyon hamar túl lettünk ezen a korszakon.

Én azt gondoltam, hogy szuper, már van tapasztalatom, jöhet az utolsó gyerek. Őszintén, a két lányom után honnan kellett volna tudnom, hogy a fiam totális az ellentettje lesz mindegyiknek?

Hisztis, nyafogós, nemalvós, soha semmi nem jó neki, állandóan szórakoztatni kell, iszonyatosan leszív mentálisan.

Sajnos nem vagyok jós és 2 hasonló típusú gyerek után remélem nem gondolod, hogy tudnom kellett volna...

Szóval még tapasztalt szülőként is van, hogy egy gyerek rendesen feladja a leckét.

És akkor még a sérült, vagy folyamatosan/sokszor betegeskedő gyerekekről nem is beszéltem...

Ezekre hogy kellene felkészülni?

"#18: Akkor ne csináljátok, de ne sajnáltassátok magatokat."

Én soha nem sajnáltattam magam és bármikor újra csinálnám, sőt tervezzük is. Annyit mondtam, hogy erre nem lehet felkészülni sehogyan. Akármennyi emberrel beszélsz, akármennyi könyvet olvasol el akkor sem. Nincs is ezzel baj, csak senki ne higgye, hogy teljesen fel lehet készülni. Ha a lisztes zsákot hordozók körbe, akkor is marad meg csomó más terület, hasfájás, fogzas, mindent nem lehet szimulátorral eljátszani 18 éves koráig.

Sosem fogunk egyetérteni, mert szerintem meg te nem érted miről beszélek, kár vitatkoznunk. :D

Van gyerekem, nem kukáztam ki... de igenis néha elfáradok fizikailag, lelkileg. Igenis néha sírok kínomban és igenis néha jól esne, ha az apja nem dolgozna, hanem itthon lehetne velünk gyakrabban. Nem CSAK azért, mert jól esne a segítsége, hanem mert annyi mindenről lemarad... És ha fáradt vagyok, néha hisztis vagyok és a férjem dolgait sem biztos, hogy úgy kezelem, ahogy kéne. Igen, tudtam, hogy ez ilyen lesz, de amikor harmadik éjszaka nem alszom és nappal is fejen pörög a gyerek, akkor igen, eltud szakadni a cérna és bár olvastam, hogy van ilyen, hallottam, hogy van ilyen, ez nem ugyanaz, mint megélni. Sokan vagyunk így ezzel. Inkább az a ciki, hogy a nehézségeket nem lehet megosztani, mert rögtön le van "sz*ranyázva" az ember, mert gyökér volt, tudhatta volna, hogy ez ezzel jár. Tudtam, olvastam, hallottam, de kimerültem és kínlódom. Te pedig akkor most, jobban érzed magad, hogy egy megnyugtatásért idetévedő anyukába még jól bele is rúgtál? Néha tudod jól esik egy kis megnyugtatás, emberek vagyunk, társas lények. Ha látjuk, hogy másnak is nehéz, vagy az volt és bíztat pár szóban, megnyugszunk, hogy túl leszünk rajta. Ilyen az ember. Attól, hogy néha kiakadok, még sosem bántam meg, hogy gyerekem született, sőt... mint írtam, szeretnénk másodikat. Mellesleg van már ugye egy, de ígysem tudom mire készüljek majd kettővel. Bár gondolom ezt már végképp nehéz feldolgoznod. :D

Az, hogy valaki nem ismeri a párját, vagy anyagilag nem mérlegeli a súlyát a gyerekvállalásnak szerintem más történet és nekem is más a véleményem.

Olvass több pszichológiát és rögtön megérted, hogy nem én beszélek hülyeségeket.