Azok a német katonai vezetők akiket lecsuktak a háború lezártával mit éreztek, reálisnak látták a helyzetüket?

[link]

Az ítéleteket 1946. október 1-jén hirdette ki a bíróság,407. ülésén. Egy ebédszünettel megszakítva ez egészen 15:40-ig tartott. A vádlottak, miután közölték velük ítéletüket, visszatértek zárkáikba. Mivel Gilbert, a pszichológus nem volt jelen az ítélethirdetésnél, az elítéltek (vagy felmentettek) az alábbiak szerint kommentálták neki ítéletüket:

Fritzsche: „Magamon kívül vagyok, hogy most nyomban szabadlábra helyeznek, és nem küldenek vissza Oroszországba. Ez több, mint amit reméltem.”

Von Papen: „Reméltem, de valójában nem számítottam rá. Űzött vad vagyok. Soha többé nem hagynak békében.”

Göring: „Halál!”

Ribbentrop: „Halál! Halál! Akkor hát nem írhatom meg az én szép emlékirataimat. Cccc… Micsoda gyűlölködés!”

Keitel: „Kötél általi halál! Azt hittem, hogy legalább ettől megkímélnek.”

Kaltenbrunner: „Halál!”

Frank: „Kötél általi halál. Megérdemeltem, számítottam rá.”

Rosenberg: „Kötél! Kötél! Ezt akarta, ugye?”

Streicher: „Természetesen – halál! Pontosan az, amit vártam.”

Funk: „Életfogytiglani börtön. Mit jelent ez? Csak nem tartanak börtönbe zárva egész életemben? Ugye, nem gondolják ezt komolyan?”

Dönitz: „Tíz esztendő! Hát, mindenesetre tisztáztam a tengeralattjáró háború ügyét. Az önök Nimitz tengernagya is elismerte: ön hallotta!”

Raeder: „Nem tudom. Elfelejtettem.”

Schirach: „Húsz! Jobb gyorsan meghalni, mint lassan.”

Sauckel: „Halálra ítéltek, nem tartom igazságosnak az ítéletet. Én személy szerint sohasem voltam kegyetlen.”

Jodl: „Halál! Kötél általi halál! Hát ezt, legalábbis ezt nem érdemeltem. Az, hogy halálra ítéltek – rendben van, valakinek viselni kell a felelősséget. De ezt, ezt nem érdemeltem.”

Seyß-Inquart : „Kötél általi halál. Nos, hát. tekintettel a helyzetre, nem is számítottam másra. Rendben van ez így.”

Speer: „Húsz esztendőt kaptam, hát, ami azt illeti, méltányos büntetés. Nem állapíthattak meg ennél enyhébb ítéletet, figyelembe véve a tényeket. Nem is panaszkodom.”

Von Neurath: „Tizenöt év.”

Frick: „Kötél. Nem is vártam mást.

A 3-as jót linkelt, én is ezt akartam. Vegyesen voltak akik egyetértettek az ítélettel, voltak akik amúgy is csak kényszerből szolgálták Hitlert, és volt az elvetemült keménymag aki haláláig vergődött meg ordítozott.

A többség méltósággal fogadta azért, ott sem volt mindenki teljesen kattant, csak hát ugye választása se volt a legtöbbnek...

Hát az biztos hogy a szövetségesek nem mészárolták volna le a zsidókat és a többi foglyot, és a harcmezőn sem ölték volna le azokat a katonákat akik megadják magukat, szóval már ezzel rengeteget nyertek volna ha simán megadják magukat. Ha az amcsiknak vagy a briteknek teszik le a fegyvert akkor szerintem egész jó kilátásaik lettek volna, ha a szovjeteknek az már más kérdés, de nyilvánvaló hogy ekkora emberi és anyagi veszteség akkor sem lett volna.

Politikailag más tészta a dolog, de szerintem annál ami 45 után lett, rosszabb úgysem lehetett volna.