Amikor arról beszélnek az emberek, hogy gyereket vállalnak, miért csak a testi és az anyagi helyzetüket mérik fel?

"nem lenne annyi rosszéletű, elveszett, alkoholista ember"

Szerinted annak a nónek, akit akarata ellenére aboetuszra kényszerítenek utána milyen lenne az élete? Nem válna "alkoholista rosszéletűvé?"

A társadalomnak az a jó, ha legalább saját magát pótolni tudja, pont akkor lenne sok "rosszéletű" nyugdíjas, ha az adózó fiatalok nem tudnák kitermelni a létminimumhoz szükséges nyugdíjat az időseknek. (ezzel már most látszanak a problémák, azért bíztatják mindenféle támogatásokkal a gyerekvállalásra a párokat, nem pedig lebeszélni róla)

Amúgy erre se régen se most nem lehet felkészülni.

Régen szerintem pont nem érdekelte az embereket semmilyen gyerekre való felkészülés, csúnyán fogalmazva a gyerek fogyóeszköz volt. Manapság természetesnek vesszük, hogyha pozitív a terhességi tesztünk, akkor 19 év múlva érettségizik a gyerekünk, régen jó ha 10 "pozitív tesztből" 1 megélte a felnőtt kort.

Manapság meg tényleg, hogyan tudnál lelkileg felkészülni valamire, amit még nem éltél át. Persze elolvashatod, hogy nagyon fog fájni, hogy nagyon sok a szülés utáni depresszió, de attól még nem tudhatod, hogy téged ez abban a helyzetben mennyire fog megviselni. És ez előre szakember által sem mérhető.

13# Információt begyűjteni (elolvasni neten, könyvben, meghallgatni történeteket ismerősi körben, stb.), teljesen más, mint amikor pofán csap a valóság és ott vagy egy számodra új helyzetben.

Mondom ezt úgy, hogy mi 1,5 évet vártunk arra, hogy összejöjjön a babánk, minden területen késznek éreztem magunkat erre, mégis sokszor bepánikoltam a várandósságom során és sokszor van nehéz napom azóta is. Hallottam, olvastam, itt is látom, hogy ez ilyen. Mégis azt mondom, fogalmam sem volt anno mire vállalkozom és mindezt kimerem jelenteni úgy, hogy a legjobb dolog, ami történhetett velem az életben az az, hogy a kislányom megszületett. Tervezünk mégegy babát.

Amikor több generáció élt együtt (nem is olyan régen), akkor a nők testközelből látták mivel jár várandósnak lenni, szülni, egy babával élni. Nem volt meglepi. Az meg sajnos a kor sajátossága és a fejlettség hiánya volt, hogy "jó, ha a gyerek megszületik... ha megéri a 10. szülinapját, akkor meg pezsgőt bontunk". Dédimamának pl. három babája halt meg. Egy még magzat korában, kettő valamilyen fertőzés következtében 1 és 3 évesen. Ő amíg élt mindig elmondta, hogy ezt nem lehet feldolgozni. Hiába volt akkor "természetes" a gyermek veszteség. A kutya nem foglalkozott anyuka lelkével akkor emiatt, mert hát ez benne van... Ma meg belebetegszünk, ha nincs elég tejünk. (Most mondtam valamit.) Azt nem mondtam, hogy régen jobb volt. De van ebben valami, nem véletlenül foglalkozik ezzel annyi szakirodalom, pszichológus.

#14: Pont ezt mondom, aki ennyi forrás mellett nem tud erre felkészülni az már nem a környezet hibája.

Azért 60-70 éve sem volt természetes hogy 4-ből 3 csecsemő meghal...

#16: Ennyi erővel, egy receptet nem tud megtanulni senki/elkészíteni egy új ételt, ha nem az anyjától látja...

Azért ez több, mint túlzás.

#18: Akkor ne csináljátok, de ne sajnáltassátok magatokat.

Továbbra is azt mondom, aki ennyi információ alapján nem tud felkészülni, az magának köszönheti.

Megfordult esetleg a fejedben, hogy miután olvastad, hogy 2-3 óránként fel kell majd kelned (neked, nem nekem), akkor beállítod egy héti az ébresztődet, hogy minden éjjel ébresszen fel 2 óránként, kelj fel, hordozz körbe 4 kiló lisztet a lakásban 20 percig majd visszafeküdj? Máris sokkal-sokkal közelebb kerülnél az átéléshez? Kipróbáltad?