Még mindig úgy nevelik a fiúgyerekeket, hogy nem kell házimunkát csinálniuk?

Férfi vagyok. A nevelésemet inkább hagyjuk. Főzni nem szeretek, nem is tudok, de minden más házimunkát szó nélkül megcsinálok.

9# Csak tudod, aki önellátó annak van választási lehetősége, hogy csinálja, vagy csináltatja. Aki meg életképtelen az csecsemőként van rászorulva felnőtt korában is másokra. Ha valamiért nincs lehetősége szolgáltatást igénybe venni, akkor marad éhesen, büdösen? Szép kilátás.

Férjemet így nevelték. Ő már nem így gondolkodik, de pl az anyukája rendszeresen meglepődik és nem győz kifejezni pozitív elragadottaágát, ha kiderül, hogy a fia szokott házimunkázni. Hogy hát lám, mennyire rendes, mennyit segít nekem, mennyire odaadó még így, a rengeteg munkája mellett is, milyen szerencsés vagyok vele!(: Pedig szerintem ez elég alap.

Na jó, de a mosáshoz nem kell nagy tudomány, meg a takarításhoz sem. A főzés olyan, amihez nem árt, ha van némi gyakorlat.

Nem is a tudomány vele a baj, hanem az idő, amit elvesz.

Nálunk a szobáját mindenki maga takarította, vasalni kettőnk közül én vasaltam, mikor kellett, a kerti munkában öcsém segített. Konyhában olyan dolgokban segített öcsém, amihez nem kellett a tűzhelyet használni, mert fél/félt a tűztől. Már elköltözött, most indukciós főzőlap van nála, azt szereti használni. (Bár inkább sütni szokott.)

Alapvetően a fiúgyerek lelki alkatától függ, hogy mi iránt érdeklődik. Engem mindig érdekelt a dolgok megcsinálásának technológiája, hogy milyen anyagokból milyen szerszámokkal, eszközökkel, milyen munkaműveletekkel lehet valamilyen értelmes végeredményt létrehozni. Gyerekkorom óta érdekelt a konyhatechnika, nagyjából el is tanultam anyámtól, amikor megnősültem, a feleségem nem tudott főzni, mert ő szinte hisztérikusan elzárkózott mindentől, amit az anyja meg szeretett volna neki tanítani. Anyósomtól eltanultam a varrógép használatát (gépmunka ez is és nem "női" munka), az elszakadt textilneműt én javítom meg, a szőnyegeinket a mai napig én tisztítom ki takarítógéppel. A fiaméknál 4 fiú nevelődik és a legkisebb az, aki érdeklődik a háztartási technológiák iránt.

40 felett vagyok, nekem (ès a nővèremnek) sem kellett szinte semmi házimunkát vègeznünk. Mondjuk mi nem is játszottunk volna házi tündèrt, nem a mi világunk az.

Szerencsére nem mindenkit neveltek vagy nevelnek így, de ismerem azt a közeget, amire a kérdésed irányul. Az én apukám is végzett házimunkát, a varráson és vasaláson kívül. A férjem is végzett, amikor egyedül élt, most is ki veszi a részét. A fiamnál pedig nagyon figyelek, hogy korán bevonjam. Ne függjön soha senkitől ilyen téren.

Mindenkinek a "lelki alkatától" függ, hogy mi érdekli.