Van hasonló édesanya, feleség sorstársam?

Felőlem savazhattok, bírom.

Röviden: csuda szerelmes voltam amikor anno 6 év után hozzámentem a férjemhez, 3 gyereket terveztünk, meg is születtek pár éven belül. (2,3 és 5 évesek)

Az utolsó terhességem alatt kezdtem érezni, hogy nem szeretem a családom. Sem a gyerekeimet, sem a férjemet. Valahogy nem kötődöm a gyerekekhez, a férjem meg idegesít minden lélegzetével.

Nyűg minden áldott nap, nagyon sokat gondolok arra, hogy lelépek. Nem, nem vagyok depressziós, és segítségem is van. Szeptember óta már újra dolgozom is. Egyszerűen meguntam ezt az életet, újra egyedülálló akarok lenni, gyerekek nélkül.

Így néz ki egy napom: én indítom el a gyerekeket reggel oviba, bölcsibe. 9-17 dolgozom, utána 2x egy héten hazafelé beülök valahová egy barátnőmmel, ekkor max este 6ra otthon vagyok, akkor csinálok vagy rendelünk vacsit, játszunk, gyerekezünk a férjemmel. 9re már ágyban vannak, ekkor foglalkozom a hobbimmal, és jobb esetben a férjemmel is, de ez már ritka, mert egyszerűen irritál. Alig várom a reggelt, hogy lelépjek.

Hétvégén a nagyi hoz ebédet, mindig itt van pár órát a gyerekekkel, akkor is le tudok lépni pár órára, de nekem ez nem elég feltöltődés.

Egyszerűen elegem van, nem tudom mit csináljak.

Tudom, hogy a pszichológust fogjátok írni ezerrel, de pontosan tudom milyen egy ülés, és én ezeken már rég túl vagyok, tudom mi a bajom, mi okozza, hogyan kezelhetném. Nagyon sokszor próbáltam már változtatni a gondolkodásomon, de mindig oda térek vissza, hogy én fulldoklom ebben az életben.

Tudjátok mit, nem is várok választ, segítséget, csak legalább legyen itt ez a kérdés, hátha látja majd egy sorstárs hogy nincs egyedül, meg legalább én is megkönnyebbültem egy kicsit.