Ki hogyan csinálja?

7-re járok dolgozni, 4-ig tart a munkaidőm. A férjem teljesen kaotikusan dolgozik. Általában később megy, így ő viszi a gyerekeket oviba, suliba. A sulis lányom délután szakkörökre és edzésekre jár, amiket az iskola szervez. Max annyi változik, hogy nem 4-re kell menni érte, hanem 5-re, vagy fél 6-ra, ami nekünk egy pici könnyebbség. Ezen felül csak egyféle edzésre járnak mindketten heti 1-1 alkalommal. Később lesz majd kettő, de azt addig nem vállaljuk, amíg iskolás nem lesz a kisebb is (vagyis egy helyre kell majd értük menni). Nem fér bele más, semmi időnk nem maradna egymásra, a családunkra. Nem azért élünk, hogy látástól mikulásig dolgozzunk és "dolgoztassuk" őket, szeretnénk együtt is időt tölteni, amire a hétvégék kevesek. Elvből nem viszem őket olyan helyre, ami egy órányira van. Ez nem fér bele, kész. Hiába szeretné a gyerek, nem megoldható. Én pl. gyerekként szerettem volna műkorcsolyázni, de csak 100 km-re volt pálya a szülővárosomtól. Értelemszerűen oda nem vittek át. Ellenben jártam kosárlabdázni, ahova csomó sulis társam is járt, így tök jó volt a hangulat. A szülők mindig összebeszéltek ki hozza-viszi a gyerekeket, így nem terhelt mindenkit. (Pedig az városon belül volt.) Nem akartam menni, de rábeszéltek, hogy próbáljam ki. Ott ragadtam 8 évre. Felnőttem így is. :)

Szóval valamit valamiért. Vagy olyan helyre kell költözni, ahol a szomszédban van minden, vagy le kell mondani dolgokról és megszervezni a napokat ki-mikor hova viszi a gyerekeket. Megjegyzem nekünk sincs segítségünk, a férjemmel ketten oldunk meg mindent és talán ha te is dolgoznál neki sem kéne késő estig robotolni.

Egyedül vagyok kettővel, 8-17-ig dolgozom. Olyanokra jártak (akkor is, amikor még az apjuk is képben volt, csak ő kb. 7-19-ig dogozott... pedig nem voltunk rászorulva), ami vagy ovin/sulin belül volt és akkor 6-ra, fél7-re mentem értük. Így is jártak eddig zenére, agyagozni, focizni, sakkozni, programozni, vívni, néptáncolni... úgyhogy nem érzem, hogy nem lett volna sok lehetőségük. Egyedül az úszás, ami messzebb volt kemény 20 perccel, de annál volt olyan 2 év, amikor meg tudtam beszélni egy osztálytárs szülőjével, hogy ha ő viszi, én hozom őket és akkor itt vacsorázott, majd leckét írt, majd persze játszott nálunk rendszeresen egy kis barát is esténként vendégségben. Most, hogy két éve már a nagyobbik tud egyedül közlekedni, persze sokkal könnyebb lett. Sőt most hogy továbbképzésre járok heti párszor még meló után, kettesben mennek edzésre - ahová amúgy is együtt járnak (de ez sem véletlen, rábeszéltem őket, bár annyira nem volt nehéz, mert járnak oda barátaik is). Mondjuk nálunk nincsenek távolságok (meg autónk sincs) így ez is csak 5-10 perces gyalogutat jelent.

Szóval oké, hogy választhat a gyerek, de olyat tegyél elé választéknak, ami "geopolitikailag" :) belefér neked is. Biztos van nálatok is az oviban meg a suliban mindenféle sportkör meg szakkör, akkor szemezgessen azokból a gyerek, amiről meg nem tud, az nem fog neki hiányozni.