Mennyire darálta be a személyiségedet az anyaság?

Ha pici gyereked van, lehet àtmeneti.

Nekem gyerek elott sem volt kedvenc filmem, zenem, csak sok, amit szeretek.

Egy ismerősöm mentális egészségét és kapcsolatát is az mentette meg, hogy bevezették a rendszeres anya napot, mikor apa van a gyerekekkel kizárólag, anyuka pedig egész nap azzal foglalkozhat amivel akar. Eleinte el kellett zavarni otthonról, de aztán szép lassan újra feltalálta magát egyedül is. A személyiséged nincs bedarálva, hiszen feltetted ezt a kérdést, tehát pontosan tudod, hogy mit szeretnél és mi hiányzik. A kérdés mit tudtok tenni, hogy ez változzon.

Mi még várunk a babára. Nem lesz egyszerű, mert a férjem három műszakban dolgozik, de már most tisztáztuk, hogy erre figyelni fogunk. Hogy nekem is legyen én időm. Ez a kapcsolatunkban is rettentő fontos volt mindigis.. Hogy legyen alkotás idő, mikor mindenki a kis saját dolgaival tud foglalkozni (zene,festés..stb). Nincs olyan, hogy elveszik a személyiség. Olyan van, hogy nem fordítasz elég időt azokra a helyzetekre, ahol megmutatkozhat. Minden döntés kérdése.

Szerintem kicsit belefaradtal a gyerek nevelésbe. Ahogy írod, a legnagyobb baj, hogy nincs énidőd.

Nos, akkor ideje, hogy kanyarits magadnak egy kicsit. Először is elkuldheted a férjed egy hosszú sétára a gyerekekkel, vegyél egy forró fürdőt, lazíts és írd össze, mi az amit szívesen csinálnál, de rég nem sikerült. Lehet hogy gondolkodni kell majd kicsit rajta, mert mint írod, semmilyen lettél, de szerintem menni fog. Akár egy kávé a baratnokkel, akár moziba menni gyerekek nélkül, vagy színház, vagy elolvasni ezt és ezt a könyvet, vagy akár csak körülnezni egy könyvesboltban, hogy mi új van. Ezután tudatosan tervezd be, hogy ekkor és ekkor ez a program lesz. Kérd meg a ferjedet, hogy segítsen ebben. Ha nem megy, akkor heti 4 órára szerintem megfizetheto egy bébi szitter, főleg, hogy te is dolgozol.

Gondolkodj el azon is, hogy konnyithetned meg a háztartási munkákat, hogy több időd maradjon. Pl. robotporszivoval, mosogatógéppel, szaritogéppel. Port törölni, mosdó kimosni, de akár bármely házimunkát az idősebb gyerekeid is tudnak már, vond be őket, és a ferjedet is. A főzést is le lehet egyszerűsíteni sokszor - Pl ha ebédre mindenki eszik főtt ételt a munkahelyen/iskolában, akkor vacsira, szerintem nem muszáj főzni, osszedobtok egy rántottát, fozol virslit, vagy észtek kenyeret feltéttel, zöldséggel (feltéve, ha nincs valakinek érzékenység, ami miatt külön kell fozocskezni). De néha-néha pl rendelhetsz is, és akkor máris jut 2-3 szabad órád a fozocskezes, mosogatás helyett.

Nálunk nincs ez, de mi kezdettől igyekszünk egymásnak szabadidőt adni a férjemmel. Nekem ez eleinte kevesebb volt a szoptatás miatt, egyszerűen jobban kellettem, de megkaptam pl úgy, hogy otthon voltam, de békénhagytak, hobbiztam, befeküdtem a kádba, akármi. Aztán már én is elmehettem kicsit.

Most 3 és nemsoká 7 évesek a gyerekeim, lett új hobbim az első születése óta, szabadúszóként felépítettem az egyéni vállalkozásomat, így itthonról dolgozom, kevesebbet, mint alkalmazottként, de jóval több pénzért, ez megint segít abban, hogy legyen némi szabadságom. Január óta ovis a kicsi, azóta pláne.

Nézünk sorozatot, ha már alszanak, szoktunk filmezni. Pár hónapja a gyerekek maguk kérik, hogy hadd aludjanak hétvégén valamelyik mamánál egyet (mindkettővel nagyon jó a kapcsolat pici koruk óta), ilyenkor mi vagy kettesben pihenünk, filmezünk itthon, vagy a gyermektelen barátokkal találkozunk. Szerintük se változtunk meg egyébként.

De ez ilyen többtényezősdolog, muszáj, hogy a férj partner legyen a mindennapokban, az meg mondjuk már tényleg nonplusultra, ha még szívesen unokázó nagyszülők is vannak.

"Már semmi sem érdekel igazán."

Ez eléggé depressziósan hangzik. Mint aki csinálja a kötelességét, mint a gép, de semmiben nem lel örömöt.

Ha így van, az baj. Nem pedig "most ez a helyzet, 11 éve". Ez nem normális állapot.

Ha a gyerekeidben, a velük foglalkozásban, munkában, háztartásban örömödet leled, az más, az nem jelez bajt. Akkor csak átalakult az "én".