Mennyire darálta be a személyiségedet az anyaság?

Az se jobb hogy ha erdekel valami és nincs ra elég időd. :)

Egyébként szerintem nagyszerű szülő vagy és most ez határoz meg téged.

Hamar elrepül a 18 év aztán lesz időd magadra bőven.

Nem azt mondom, hogy hagyd el magad, de szerintem is normális hogy 2 gyermek mellett nem jut idő önmegvalósítani. Nem mindenki kezd kreatív vállalkozásba.

Amúgy ha szeretsz olvasni, akkor mondjuk napi 30 oldal belefér kezdetnek.

A nyelvekben is keress motivációt.

Sokan vagyunk fásultak, valahogy nem tanultuk meg észrevenni a szépet az életünkben. Inkább area törekedj, hogy nagyszerűnek lásd magad.

Ha veled ez történt, akkor befásultál volna gyerekek nélkül is. Gyermektelen emberekkel is megesik, hogy elveszítik azt a lendületet, ami huszonévesen még megvolt bennük.

Nem kötelező az anyaságban kiteljesedni, de ha ilyen rosszul éled meg, minek vállaltál harmadik gyereket? A kér nagy mellett már simán lehetne énidőd meg ilyenek.

Én ott vettem észre, hogy bedarálta a személyiségem egy részét az anyaság, amikor megcsappant a humorérzékem. Még mindig sokat nevetek és viccelődök, de ezek szintje már nem olyan kreatív, mint régen. Lassabban és gyengébben reagálok vicces helyzetekre.

Akkor lett nagyon feltűnő, amikor egyszer a szüleim eljöttek hozzánk és akkor viszont annyira sziporkáztam, hogy a férjem is pislogott, hogy ki ez a rég nem látott humorbugyor. Arra tudtam visszavezetni, hogy 4 felnőttre oszlott a gyerekekkel való törődés és így kevésbé kellett rájuk fókuszálnom, jobban és gyorsabban tudtam reagálni a környezetre. Illetve a szüleimmel, testvéreimmel még mindig összeköt egy "fél szóból is megértjük egymást"-rendszer. Ez azóta is így van: ha a szüleimmel együtt vagyunk, akkor valahogy kinyílok.

Velem is ugyanez. Csak nekem gyerek elött ütött be a krack. Egy csaladtagom úgy leépített, hogy kivert a víz attól is, ha filmet kellett néznem, nemhogy kedvenc filmet mondani.

Sajnos semmi nem lelkesít, csak túlélem a napokat, nincs motivációm semmire.

Amit sajnálok, hogy a rajzolásba mindig menedéket leltem, de mára kiüresedett ez is bennem.

Nem tudom ebből van-e kiút.

Én ilyen téren nem változtam. Jó, 20 évesen még mindenből megvolt A Kedvencem, most meg már simán csak sok olyan dolog van, amit szeretek, vagy a kedvenceim közé tartozik. Vagy olyan is van, amit régen nem szerettem, most meg igen, de szerintem tök normális, hogy 35 évesen kicsit más lett az izlesem, mint 20 évesen volt.

Ha valaki ismeretlennek kell bemutatnom magam, nem okoz gondot magamról, és nem a gyerekeimről beszélnem. El tudom mondani, hogy milyen jellegű, könyvet, filmet, zenét, sportot szeretek, hogy mit szeretek vagy szeretnék csinálni szabadidőmben, hova szeretnék majd egyszer elutazni, mit csinálnék, ha nyernék a lottón, van egy csomó téma, ami nagyon érdekel.

Nem tudom, hogy ez tényleg másoknál a gyerekeken múlik-e, vagy simán csak besavanyodnak páran, ahogy idősebbek lesznek.