Hogyan tegyem félre a gyerekeim apja iránt érzett dühömet, haragomat, indulataimat?

2!

"...hogy mi történt, miért váltunk el..."

Hogy lenne már jó apa, aki a gyereke édesanyját semmibe veszi? Szép peldamutatas..

Nem jó apa és nem jó férj ez fix.

Attól függ hány évesek a gyerekek.. Nem kell nekik szépíteni milyen az apjuk de erre rá fognak jönni ok is

Úgy értem, hogy együtt laktok még és első dühödben fetrengsz, hogy holnap beadod a papírokat, vagy már külön vagytok és eltelt pár hónap? Mert azért nem mindegy.

Szerintem az a normális, hogy dühös vagy. De ez idővel csökkenni fog. Talán egyszer meg is fogsz neki tudni bocsátani. Sőt, talán örülni is fogsz, amikor találsz valaki normálisabbat... de ez jó pár hónap, sőt inkább évek, mire elmúlik a kudarc feletti gyász, a kötődés és az önsajnálat.

A gyerekeknek nem kell se hazudni, de pocskondiázni sem kell egymást előttük. Elég a "mérges vagyok apára és nagyon szomorú miatta, mert beleszeretett egy másik nénibe". És jó ha tudják, hogy nem miattuk történt, mert őket mindketten szeretitek. Mert sajnos midnen gyerek magára veszi. Az ő érdeküket nézd válásnál is.

"Undorító, ha a szülők kígyót békát kiabálnak egymásra a gyerekek előtt. Ennél visszataszítóbb, szanalmasabb , alja dolog nincs."

Ebben teljesen egyet értek veled. A többi felesleges hülyeség volt.

Hát... kíváncsi lennék a kérdezőre, hogy hozta e a gyerek előtti formáját, szexelt-e a férjével, mert ha nem akkor így járt....

Nem csak anya, FELESÉG is...