Hogyan gyűrjem le indulataimat mikor a dacos három éves fiam a maximumig feszíti a húrt? Tudom, nyugodt kellene maradni, de annyira felhúz, hogy nem ismerek magamra, pedig konfliktuskerülő, békeszerető ember vagyok.

Hát,számolj el,3-ig,ha az kevés,akkor 20.-ig,ha az se megy,akkor még mindig ott van az elfoglalt szülök gyereke c. megoldás,bízd rá bébiszitterre,ma már szerintem ottlakás fejében is találsz ilyent,és akkor fizetned se kell érte,annyi a szegény,munkátlan ember Magyarföldön.

Aztán ha megértelmesedik,kinyílik az értelme,lehet vele értelmesen beszélgetni,leültetni,beszélgetni vele,és a beszéded után nem az a válasza,hogy ordít,akkor le kell ültetni,és kerek perec meg kell neki mondani,hogy nem ő a dudanyomó.

Inkább ne szólj semmit, mint rosszat, amíg le nem nyugszol. Füldugó, akár képzeletben is.

Könnyen ki tudnak akasztani a lurkók, az biztos.

Ilyenkor gondolj arra, hogy egyszer felnő, és el kell számolni (szembe kell nézni) azzal, hogy hogyan bántunk velük gyerekkorukban.

Nem azt mondjuk, hogy rá kell hagyni. Egyáltalán nem.

Hanem, ha anyuka az idegtől olyat tenne, amit maga is megbánna, mert már a cérna elszakadt, akkor jobb hallgatni.

Ilyen picinél még nem jó a hosszú lelkifröccs. Jó, hogy elmondod, mit miért ne, de ne túl hosszan, mert az is felingerelheti.

Tudod, nem tudnak sokáig figyelni. :)

Mondd el egyszer valamire, hogy miért nem szabad, vagy 2x-3x, ahogy türelmed engedi, aztán már csak azt, hogy ezt már megbeszéltük a múltkor.