Mit tegyek, ha nagyon vágyom a babára, a párom hallani sem akar róla?

Én olyan önző szempontokat is figyelembe vennék, számításba véve az általam feltételezett jelentősebb korkülönbséget, hogy a párod valószínűleg hamarabb halna meg, és akkor ha még gyereked sincs, akkor majd özvegyként, 50-60 évesen (valamiért nekem az írásképed alapján nagyon max 30-nak, de inkább alattinak érződsz) maradsz magányosan, szomorúan egyedül.

De neked kell mérlegelned, hogy mennyire van alapja a párod megjegyzéseinek, hogy tényleg nem látod át a babával járó összképet? Tényleg csak a ruhák meg a babaszoba az, ami átjön neked az egészből? Mert akkor igaza van, valóban csalódás lenne, és ez első sorban az akkor már meglévő kisbaba szempontjából lenne nagyon szomorú. Ha úgy érzed, nincs igaza, akkor meg azt mérlegeld, hogy ennek ellenére is le tudnád-e élni az életed gyerek nélkül, vagy úgy gondolod, hogy nem vagy teljes enélkül? Mert ez utóbbi esetben nincs más megoldás, mint új társat keresni.

19, lehet, hogy azért pontozták le, mert nem releváns amit ír.

A kérdező egyetlen szóval nem írta, hogy azt gondolja, csak szép oldala van. (Bár attól lehet, de nem irt ilyet)

A manusz mondja neki, hogy nem vagy való anyának, de ki tudja, nem e csak ezzel akarja hárítani.

Itt egy nő, aki elkezdett rácsavarodni a szép gyerek ruhára.

Nálam is ez volt az első lépés. És én is csak a jó részére vágytam, a szépre, a kakis pelusra nem. Az éjjeli kelésre főleg nem. De tudtam, hogy ez is vele jár, és vállaltam ezzel együtt. Szerintem ezzel mindenki így van. Én is szép csinos kismamaként láttam magamat sétálgatni, nem pedig a wc-n küzdve a szorulással :D

A kérdező leírta: foglalkoztatja az anyaság màr valamennyire. Innentől kezdve az a kérdés, kinek fog szülni.

Az se egyértelmű, hogy áh 50 éves fickonak egyáltalán nincs még gyereke? Vagy esetleg előző kapcsolatból van?

Tényleg az lenne a legfontosabb kérdés, hogy a kérdező mit gondol arról amit a férfi mondott neki.

Nálunk ellenkező a felállás. Én nőként meg szinte csak az árnyoldalait látom a gyermekvállalásnak és már emiatt szépen eltelt felettünk az idő. De még mindig vállalhatnánk csak már nem lehet sokáig húzni...Azt sem tudnám mondani hogy soha nem szeretnék mert mindig azt gondolom és mondom, hogy "majd". Sajnos fogalmam sincs, hogy mit tudna mondani (ezáltal hogy mit mondhatnál a társadnak), amivel át lehetne billenteni.

Szerintem mindenképpen hozd fel a témát és beszéljetek újra róla, mert az írásodból úgy tűnik, hogy régebben volt csak erről szó. Korából adódóan aktuális a téma, nem a barátnőd oldaláról kéne megközelíteni a témát. Sok sikert hozzá aztán gyere mesélni!

Nálunk is volt ebből nézeteltérés, bár én kicsivel idősebb vagyok a férjemnél. Azt az álmomat feladtam miatta hogy fiatal anyuka lehessek, de azt hogy legyen gyermekem, nem. Én kitűztem magamnak egy határidőt (neki nem mondtam, hogy ne érezze a nyomást, meg ne gondolja,hogy csak azért maradok vele, hogy legyen gyerekem) és addigra pont meggondolta magát. (Bár ő sosem mondta, hogy nem akar gyereket, csak azt hogy majdmajdmajd...)

30 éves lettem amikor végre beadta a derekát. Na itt jött a feketeleves: egy év elteltével se jött össze. Kivizsgálások sora, majd végül nagy nehezen sikerült, de 34 évesen szültem. Ahhoz képest, hogy fiatal anyuka szerettem volna lenni.

Ha előbb ráveszi magát, akkor is biztosan sokára jön, de legalább nem ennyire.

De az az igazság, hogy ha meg akkor elhagyom, mire találok mást és eljutunk odáig hogy családot alapítunk, legjobb esetben is ilyen idősen szültem volna.

Úgyhogy nekem ez volt a nagy dilemmám, és végül jól alakult, lett baba, és örülök hogy vele, nem mással.

Én a helyedben átgondolnám, hogy a te párodnak ilyen korban mennyi gondolkodási időt adsz még.

Mégis mire fel kellene 49? évesen gyereket csinálnia?

Ja, hogy mondjuk megárvuljon az a szerencsétlen, mert apuka meghal 61-62 évesen?

Hagyjuk már! A párodnak van igaza, és ha van esze, bőszen védekezik.

Egyébként, ja a babatervezés cuki, meg minden, csak éppen a 0-24 síró újszülött, véres, gyulladt mell, ami miatt üvölteni tudnál szoptatáskor, éjszakázások, nulla program úgy 5-7 éven keresztül (de öcsém még 12 évesen is olyan hisztit levert, hogy csak lestünk.....)

Szóval, ja a tervezgetés szuper, aztán pfán ver a valóság, csak akkor már nincs visszaút.